Csokizizinápolyinyuszilufiturbórágó?

Életjel. - Avagy; mákos guba egy undi táp.

2012-02-14T15:49:00.003+01:00

Sütinyulak.

Azt mondták az okosok, hogy február van. Ez elég meglepő, mert eddig január volt.
Legalábbis nálam...

Programozok. Programozni pocsékság...
Lenne csomó minden amit kiadnék ide, de nem kecsegtet a dolog.

Van új varrógépem, a világnak innentől visszafelé peregnek a napjai...

Megszerettem a mákos gubát. Nem tudtam, hogy ennek ilyen izének kell lennie, eddig azt hittem, mindenki elrontotta, attól olyan undi. Nem.
A mákos guba egy undi táp.

Beee.

Putty. T.M. II.

2012-02-08T01:31:00.003+01:00

Giccs.

Akkor kicsit most konkrétan. Kis szerelem van, tapasztalás van.

T.M. Kezdem látni, de kételkedek, mert végtelen a variációk lehetősége.

Betegség van. Zöldek vannak. Érdekesek.
Kéne tavasz.

Beee.

Nyiff...

2012-01-23T17:17:00.004+01:00

Nyuu...

Huhh... Szaladások vannak.
Azt hiszem megint kicsit szerelmetes, de most olyan pikánsan extrásan.

A rajongó szerelem egyik főbb ismérve a függőségi érzet. Azzal kezdődik, mikor bámulatod tárgya rád zúdít egy mámorító, érzékcsalódást előidéző nagyságrendű valamit, amelyről még magadnak sem merted bevallani, mennyire kívántad - mondjuk egy eget rengető szerelem és felkavaró érzelmek kábítószerszerű keverékét. Hamarosan egy igazi narkós kiéhezettségével fogsz sóvárogni a szenvedélyes figyelemre. Amikor pedig nem kapod meg az adagod, egyből magad alá kerülsz: dilis leszel, és kimerült (arról nem is beszélve, hogy neheztelni fogsz a dealerre, aki kialakította benned ezt a függőséget, ám most meg nem hajlandó arra, hogy felköhögje az árut, pedig tudod, hogy van neki valahol raktáron, a fenébe is, hiszen eddig ingyen adta!) Aztán ott találod magad a sarokban remegve, lesoványodva, (...) közben imádatod tárgya elkezd undorodni tőled. Úgy néz rád, mintha soha nem találkoztatok volna korábban, és furcsa módon nem is hibáztatod ezért.
Elizabeth M. Gilbert

Lefety.

Buborék!

2011-12-31T17:45:00.003+01:00

Szilveszteri nagyon, Életemmel...

Nem lenék zselés szaloncukor.

Móka volt ez az év. Előre jutottam, meg visszakettő, meg csőgáz, meg minden, mint medve. Bingó.

Összegezve: stresszoldtam a műtéttel, kiábrándultam a lányokból, megtanultam meditálni, kiájultam, behaltam, sulit végeztem, trippeztem, tanyáltam, lett iszonyatlila szőrös zoknim, cicakosaram Avel kecójában, rákattantam az avon vaníliás cuccaira, autórestauráltam, ügyet vezettem, tanultam, Balázst tutujtam, lett kisegerem, eljegyződtem, xanaxoztam, kaptam pink plüss csillámpónit ami nyígik ha nyomom, voltam fekete, megéltem az eddigi életem legpoénosabb nyaralását és karácsonyát, tapasztaltam, PC-t építettem, költöztettem, szerelmesedtem, időt töltöttem, csömörlöttem-vödör lettem, rpg-re kaptam, megtaláltam Istent a hálószobában...

Bahh, tök sok értelmetlen illúziómozaikot megmorzsolgattam, meg ilyenek. Nem is tudom...
A jövő év még ennél is torzabb, furcsább, mókásabb lesz!
Garantálom...

Boldogot mindenkinek!

Lefety...

T.M. - avagy megint az a cím, amiről beszélek

2011-12-12T17:09:00.001+01:00

Nem saját, ellenben szép...

Hümm... Fontosnak találok bejegyezni, viszont nem nagyon tudok mit...

Érdemes volt, értelmes volt? Fáj? Jó? Megérte? Szeretem? Érzem? Értem?

Majd alakul ez még...
Mindenesetre mókás, torz, rossz, mert rosszul élem meg, és egyéb csacskaságok.

Lefety.

Én mekkora hülye vagyok... - Stresszold ch.05 - Itt adom ki, bocs.

2011-12-07T16:02:00.007+01:00

Jégkirálynő ^^

Nem is tudom...
Én szeretnék segíteni.
Ezért én csinálom. Én rosszul csinálom, tökmindegy miért. Én elismerem, hogy rosszul csinálom. Én elrontottam.
Én szeretném jóvá tenni... Én szeretnék helyette valamit, amivel jóvá tehetem, ha nincs meg a képességem jól csinálni.
Én neki állok jóvá tenni.
Ő helyette kiveszi a kezemből, és végignézeti a saját puffogását.

Manózza popsiba magát az ilyen.
Ha lelki terror kell, karnyújtásnyira a lény, aki örömmel osztja non-stop.

Nem tudom elhinni, hogy vannak olyan lények, akik ilyen kicsinyes lelki puncin rúgásokkal játszanak, és közben meg se fordul a fejükben, hogy egy olyan lénynek, akivel ezt játszották minimum 10 évig úgy, hogy már idegrendszerileg és érzelmileg elég fejlett volt, hogy tökéletesen felfogja egy ilyen szituáció fájdalmát, képes valaki ezt eljátszani szánt szándékkal, előre megfontoltan.
Mert ilyet az ember nem igazán csinál véletlen.
De még ha meg is csinálja egyszer-egyszer, az fasza...
Igen, mert néha tanít.
Igen, mert nyilván a másik lény is csalódott.

Viszont hogy a kurva életbe nem érzi az illető lény (állítólagosan) létező érzelmi intelligenciája azt, hogy az elkövetett hibához képest mekkora sebet marcangol valakiben ezzel a gesztussal, mekkora fájdalmat okoz, mekkora kételyt ébreszt, milyen kibaszott nagy lyukat üt a bizalmában, és mennyire megalázza a felé adott, és feltétlen adott érzelmek értékét, az engem meglep.

Miért nem képes egy állítólag gondolkodó, érző, és létező lény ráébredni arra, hogy a bocsánatkérés nem feltétlen egy kurva hang, ami jön ki az ember szájából, hanem talán mélységesen komoly, határozottan érzelem teli, és komolyan bánkódó, meghunyászkodó, viszont csalódott, tehetetlen, szomorú, és jóvá tenni vágyó elnézést kérés, ami nem ér véget, hanem ami feltételezi azt a naiv és ostoba javítani/segíteni akarást, amire úgy tűnik, igazából nincs szüksége az univerzumnak.
És miért gondolja valaki, hogy a bocsánat kérő meghunyászkodott és viszont csalódva szomorú lénybe olyan cudar jó játék még belerúgni egy szép nagyot.
Attól működni fog jobban?
Attól megjavul a hiba?
Attól rendeződik a félrecsúszás?
Attól sokkal jobb lesz?

Kiadtam, mert ki kellett jönnie, mert fájt, s mert úgy érzem, még ha az érem torz oldala is, akkor is egy oldala és akkor is a teljes egész egy olyan szerves része, ami fontos ahhoz, hogy ne legyen torz 2D az a kibaszott érme a 3D világában.
Bocsánat a káromkodásért, és hogy elragadtattam magamat.
Azt hiszem, néha, és módjával helye van a szitoknak is a szép magyar nyelvünkbe.

Lefety.

Nyuu! - Spiccesen elég flesh az ősrobbanás.

2011-11-22T19:19:00.003+01:00

Éppen barna...
Na nem így, meg nem ennyire, de elhagytam a fotómasinámat.

Nagy levegő... Kopp-kopp....

...kopp-kopp-kopp....

...khm... kopp...

Mindenki jól hall?
...Igen?

Hátszóval...
Kibuktam a korlátolt lények fixa-ideáinak való megfeleléstől.
Ha nem tudsz a legrosszabb pillanataimban bánni velem, nem érdemled meg, amikor a legjobb vagyok.

[23:26:08] Ayena - a Zsebmacska: Aszittem megvan a jó körömlakk
[23:26:16] Ayena - a Zsebmacska: most hogy felkentem az egészet, már nem tetszik
[23:26:46] Ayena - a Zsebmacska: Ó máj gót.....
[23:26:55] Ayena - a Zsebmacska: Szerintem neked nincs ennyid, és addig légy boldog...
[23:27:06] Ayena - a Zsebmacska: Ayena - a Zsebmacska ma se eszik, mert elbassza az idejét lakkozással
[23:27:33] Z: Mennyim? Macskához képes esetleg...
[23:27:52] Z: Lehet, hogy én is jobban jártam volna lakkozással, mint a mai vacsorával.
[23:29:04] Ayena - a Zsebmacska: Sose gondoltam volna, hogy egyszer kiborulva, szeretethiányosan, nyűgösen egy pasival fogok arról diskurálni, hogy mennyi női hormonja lehet, hogy gyakorlatilag szinkron menstruál velem érzelmileg, és ő is lakkozna inkább körmöket ^^"
[23:29:29] Z: :D
[23:29:53] Ayena - a Zsebmacska: Lilásezüst... Maradhat... mint a hentesnél a 17 dgk lett...
[23:30:06] Z: A lilásezüst az elég állat lehet
[23:30:17] Ayena - a Zsebmacska: Olyan nagyon metál :)
[23:30:23] Z: A liláról eleve azt hallottam valamikor, hogy a kielégítetlenség színe
[23:30:27] Z: A metál meg egyszerűen állat
[23:30:43] Z: Kéne még innom
[23:30:49] Ayena - a Zsebmacska: Egy kielégítetlen állat vagyok eszerint XD
[23:30:53] Z: Csak itt még egy rohadt minibár sincs
[23:31:04] Z: Jóhogy. :P
[23:32:05] Ayena - a Zsebmacska: chillout a DI-n énekelve gitározik egy pasi...
[23:32:14] Ayena - a Zsebmacska: hát' normális? O.o
[23:32:34] Z: Wow, chillout DI-t hallgatsz?
[23:32:52] Ayena - a Zsebmacska: jahm, de lehet váltok egy metál rádióra, ha nem hagyja abba
[23:32:57] Z: :D
[23:33:44] Z: Chillt, trancet és vocal trancet néha szoktam onnét.
[23:33:56] Z: Most mondjuk tudományt nézek.
[23:34:05] Z: Spiccesen elég flash az ősrobbanás...

Kaptam házi kötős kalácsot, meg minden.
Vadászom a gesztenyéket, mint medve.

Lefety.

Fülek...

2011-11-11T10:40:00.005+01:00

Error!

Nincs kép, válság van....

Újjá születni? Fontolóra vettem Igen, ideje.

[10:35:56] Ayena - a Zsebmacska: Most a postára menet realizáltam, hogy szükségem lesz egy sapkára, mert a szél mindig megtalálja a füleim, de ha eldugnám őket, és tennék máshova a sapira álfüleket, biztos, hogy a hideg és a szél nem találnák meg az igazikat, és csak az álfüleim fagyasztgatnák... (think)
[10:36:19] Zemira: okos :D
[10:37:24] Ayena - a Zsebmacska: Persze hogy ^___^ Totálisan zseniálisan átlátom a világot működtető gonosz erőket, és azoknak a kreatív kicselezését.

Ez így van...

Lefety.

Vagy mi....

2011-11-04T02:05:00.003+01:00

A jószág nagyon néz...

Jó.
Itt az ideje a harmadik újjászületésnek.

"Senki sem volt arrafelé, aki láthatta volna, eltekintve néhány látványosan ostoba négylábútól, akiknek halvány fogalmuk sem volt, hogy mit kezdjenek vele vagy elvárják-e tőlük egyáltalán, hogy kezdjenek vele valamit is: megegyék, vagy mi. Így azt tették, amit általában: elszaladtak, és megpróbáltak egymás alá bújni, ami sohasem sikerült..."

Jahh... Valahogy így van ez.
Én is mindig megpróbálok bújni, de soha sem sikerül...

Energetikai anomáliákba dagonyázok.
Jó, mi?

We're drifting out
Like all the ones we didn't know
I wait for a silence here
I wait for things to disappear
Wait for the ground to stop moving underneath my only fear

Jajjgyerekek... Akkora palettám van, hogy ez már szégyen.
Hát jó... Kicsit talán kisebb, de így is szégyenletes.

Lefety.

Önkiritika.

2011-10-29T03:33:00.003+02:00

Vattacukor.

Hm... Olyan hullámzósan... Hegyek, völgyek... Nem unatkozok, az tuti.
Alakul.

Lefety.

Konzervatív hős nem létezik... - A járatlan utak, és egyéb állatfajták.

2011-10-24T01:21:00.006+02:00

Nincs neki füle...
Viszont van neki motorblokk festéke.

Folyamatosan egy ideiglenes pillanat, valahol az ébrenlét és az álom között.
Túl távol már a biztonságot sugárzó, nyugtató és puha illúzióktól... De megriadva még a valóságtól.

Folyamatosan ahogy baktatok, azt várom, hogy elfogyjon az út, hogy megálljon, hogy visszanézzen, hogy elmosolyodjon, és ezzel minden fáradt zsibbadó fájdalmat eloszlasson. De úgy tűnik, hiába a realitás, hogy bizonyos lények baktatnak. Nem is állnak meg, nem is bújnak össze, nem is kucorodnak... Úgy általában nem is művelnek kisjószágos dolgokat. Még csak nem is áll közel hozzájuk a kisjószágos pillanatozás.
Egész egyszerűen csak összezavarják a kisjószágokat ezek a lények, pillanatnyi másolt viselkedésformákkal, amik elég imponálóak a kisjószágnoknak ahhoz, hogy a fejüket ingatva, füleiket lobogtatva, a haladásban plusz nyomatékot adó csóválással szaladjanak.
Csak a kisjószágoknak pöpi a mancsuk. Hamarabb elfárad, és nem is a vég nélküli nyomdokban loholásra vannak kitalálva...
Naiv kicsi jószágok...
Ideje felnőni.

A kamilla tea nagyon vidám dolog. Van neki szimata, színe, íze, határozatlan kiterjedése, és határozott nedves foltja, ha az ember magára borítja.
Szeressétek a kamillateát, én is azt teszem.

Haladás van. Alkotás van. Néha segélykiáltások vannak.
Sőt.
Leginkább gyakran van mind a három.
Kudarcok vannak, bizonytalanságok, kioldatlan lappangó erőszakosan fojtogató frusztrációszülő stresszek.
Füle nincs, stressze az van neki...
Ki kéne oldani...

Érdekes ilyen bonyolult idegrendszerrel létezni, de rossz is.
Sárga színek vannak mindenhol. Sárga és vörös, és zöldek, sok. Nagyon sok.
"Remember the yellow-green." hogy mondta nekem egy védikus asztrológus bácsi év elején, és óbasszus, hogy itt vannak, és jönnek, és fájnak de mocskosul, hogy ba..... námeg az univerzum innenső fele a másik felét, hogy legyen valami ami különbözik a színárnyalatok ezen skálájának változatos árnyalataitól.
Nyau...
Kéremszépen... Nekem ez fáj.
Akárhogy is nézzük, ez fájdalom, de nem az a klasszikus; ami először riasztó, aztán kínzó, aztán zavaró, aztán izgató, aztán érdekes, aztán közömbös... De nem. Ez nem ilyen fájdalom, ennek nincsenek stádiumai, állapotai, nincsenek... Úgy az egész legalább annyira van, mint nincs.
Vagyis most inkább van.

"Nézz a fénybe, ablak a szem, távolodik tőlem, azt hiszem.
Ha a szem néz a fénybe, mit látsz ott benn?
Egy halk világot teremtettem.
Ott bent egy jobb világot, egy más világot,
ahol nincsenek falak és nincsenek leomlások,
egy halott világot , egy törött világot,
egy boldog világot, egy képzelt világban"

Szeretnék elbújni egy olyan igazi jótékony homályos, összekucorodós, igazán dorombolós, igazán kisjószágos, igazán meleg pihenővacokba.
Nyalogatni sebeket.
Nyalogatni a nagyjószág fülét.

Csak megnyújtózni egy percre öntudatlan végtelen módon, és sóhajtani egy nagyot...
Kiengedni.
Elengedni.
Azt ami van neki, a stresszt.
A fájt.
A kínlódást.
Az illúziót.

És utána naiv kicsi jószág...
Megint összetöpörödni csöpp lénnyé, és baktatni a nagy után újult lelkesedéssel.
Mert nem rossz állapot az.
Egy tapasztalati szint az.
Nem véletlen bújt ilyen szűkös helyre ez a furcsa végtelen kiterjedésű és végtelen hatalmú korlátlan entitás.

Pont.

A mániűkus depresszió tetőpontja...

2011-10-14T20:47:00.005+02:00

Legjobb!

Just do it!

Lefety.

Vágyok kicsit....

2011-10-11T20:51:00.006+02:00

Kivételesen nem saját nyitókép.

Ősz egy kicsit. Szerintem.

Nem problémám van a dologba, csak hiányzik a másik ember.

Basszameg.

Ennyi.

Hm...

2011-10-05T03:44:00.004+02:00

A kanalas emberek.

Teljesen becsukódtam.
Nem tudom miért, nem hinném, hogy lenne oka, de folyamatosan kényelmetlenül érzem magam. Valahogy az intimitás és a bizalom úgy elkallódott. Elveszett az önbizalmam, a magabiztosságom, nyűglődés.
Érdekes játék ez.

Annak idején mániákus depressziót diagnosztizált egy szívemnek kedves lény nálam, és arra fogta, hogy egyik percben sír, a másikban nevet, de úgy kontrollálatlan.

Jó hír, hogy még mindig szerelmes vagyok az érzelmekbe.

Könnyáztatta csók-rulez.

Szeretnék egy gombolyagot. Egy gombolyagos tortát. Fehér habcsókot.
Feloldani, kilazulni, megnyugodni...
Ugyan kérem...

– Miért sírsz? – ismételte meg.
– Szomorú vagyok. Úgyse értenéd.
Bertalan körülnézett, és amikor megbizonyosodott róla, hogy kutya haverjaitól eltekintve magunk vagyunk a téren, azt mondta:
– Túl sokat gondolkodsz. A gondolkodás csak szenvedést hoz. Légy egyszerű!
Ennyire értelmesen sosem hallottam beszélni.
– Tessék?
– Látsz engem sírni? Nincs semmim, így nem is vagyok a rabja semminek. Nincs semmi dolgom, így semmi nem tesz a szolgájává.
– Mit tudsz te? – támadtam rá. – Mocsokban élsz. Tisztátalan vagy! Nem csinálsz semmit. A jövő héten munkába állok, és dolgozni fogok egész életemben, amíg bele nem szakadok. A lány, akit akarok, a legjobb barátomba szerelmes, aki ráadásul a Messiás. Semmi vagyok, te meg, te meg... egy idióta.
– Nem én. Görög vagyok. Cinikus.
Na erre odafordultam, és jól megnéztem magamnak. Szeme, amely általában tompa volt, mint a sár, most fekete ékkőként ragyogott arca poros sivatagában.
– Mi az a cinikus?
– Egyfajta filozófus. Diogenész tanítványa vagyok. Hallottál Diogenészről?
– Nem. De mennyit taníthatott neked? Nincs más barátod, csak a kutyák.
– Diogenész fényes nappal is lámpással a kezében járt Athén utcáin, odatartotta az emberek arcához, mondván, egy becsületes embert keres.
– Szóval az idióták prófétája volt?
– Nem, nem, nem! – Bertalan felkapott egy kis terriert, és azzal mutogatott. A kutya láthatóan élvezte. – A görögök tisztára belehabarodtak a saját kultúrájukba. Diogenész azt tanította, hogy a modern élet minden magamutogatása hamis, hogy az ember éljen egyszerűen, a szabadban, ne ragaszkodjon semmihez, ne foglalkozzon művészettel, költészettel, vallással...
– Akár a kutyák – szóltam közbe.
– Igen! – lendítette meg a kiskutyát Bertalan. – Pontosan!
A kutya olyan hangot hallatott, mintha öklendezni készülne, mire Bertalan letette, és a jószág elcsámpázott.
Aggodalmak nélküli élet: abban a pillanatban csodásan hangzott. Mármint eszem ágában sem volt a porban fetrengeni és hagyni, hogy hülyének higgyenek, mint Bertalan, de a kutyaélet egyáltalán nem hangzott rosszul. A falubolondja nagy bölcsességet gyűjtött össze magában ennyi év alatt.
– Most azt tanulom, hogyan nyalogassam a golyóimat – tette hozzá. Vagy mégsem.
– Meg kell találnom Józsuát – álltam fel.
– Tudod, hogy ő a Messiás, ugye? – kérdezte Bertalan.
– Várjunk csak, te nem is vagy zsidó. Azt hittem, nem hiszel semmilyen vallásban.
– A kutyák mondták, hogy ő a Messiás. Elhiszem nekik. Mondd meg Józsuának, hogy elhiszem nekik.
– A kutyák mondták?
– Ezek zsidó kutyák.
– Aha. Majd meséld el, hogy megy a herenyalás.
– Salom.
Ki hitte volna, hogy Józsua első apostolát Názáret porában és kutyái közt leli meg. Beee.

Beee...

Nyaww! Szerelmes!

2011-09-19T19:12:00.004+02:00

Dolgos-szorgos-kisjószág.

Ugye mondtam én, hogy megy a munka? :)

"Ez a nő össze tudná törni a szívem. Ezért a nőért szívesen elégnék. Ezt a nőt el tudnám veszteni, utána keményen inni, mély értelmű verseket írni, és a csatornában halni meg tüdőgyulladásban. Ezért a nőért." (C.M.)

Jajjnekem...
Megint szerelmes.

Lefety.

Pitty... Szept-ember...

2011-09-12T21:10:00.003+02:00

Új nyakörv tappancsos bilétával!

No kérem... Ide jött friss: Katt.
A képes blogon továbbá láthatjuk a perverz lényem, aki úgy ismerkedett egy jószággal, hogy rögtön alánézett a kikötőben. Én nem mondanám romantikus kezdetnek, de hát van aki így szereti...

Ezen kívül az van, hogy dolgos-szorgos kisjószág vagyok éppen. (Ámbár kép még nem készült ezen jeles állapotról, de bizony, talpig maszatos is voltam én az elmúlt hetekben már!)
Igyekszek a világot olyanra formálni, aminek több értelme van, mint egy mogyoróvajas paprikamanó esőtáncának. Ez logikus terv, nemde?

Egyébként közlési gondjaim vannak.
Túl boldog vagyok ahhoz, hogy a boldogságon kívül másnak is örüljek, és tudom, hogy ez eléggé elfogult dolog a másnak, de épp ezért blogba picsmorogni sem nagyon van időm, és gondom.

Most már biztos, hogy ha megvilágosodok, akkor meghal a blog, mert nem lesz miről írnom...

Lefety.

Nano

2011-09-02T03:47:00.006+02:00

Nano

Anno írtam, hogy van nekem Nano-m, és hogy ez mennyire tök jó...
Igazából Manónak indult.

-Manónak hívják. Ne hívja mindig Nano-nak, mert nem az a neve!
-De az, csak maga még nem tanulta meg...
-Ohh...

Nano egy prémium egér. Azért prémium egér, mert kétszer annyi volt, mint Muki, aki amúgy tisztességes fehér egerentyű, és egyébként hivatásosan kígyóeledelnek készült.
Nano jobb arc, mint Muki.
Szóval Nano az én saját, külön bejáratú cinim!
Nano cukiság faktora 10/8. Ami nem gyenge, mivel a cukiság faktorba bekerülni is már egy igen komoly dolog!

Nagyon puha, és van neki füle, meg farka! Fehér a hasija.
És szalad, és iszkol, és bár 52 hörcsögöm, 5 kisegerem volt előtte, de egyik sem volt olyan kreatív (vagy kretén - ez még eldől-) mint Nano, hogy a mókuskerékkel úgy ismerkedjen:
Lendületből ráugrik.

Szóval ő most az egyik csücsök a szívemben.

Lefety.

Nyaraltam.... Vol.02.ch.01. Amszterdam

2011-09-01T15:22:00.010+02:00

Jujj!

Az ayenicus-cattus egy élő példánya nem egészen természetes életkörnyezetében lencsevégre kapva. Igen ritka pillanatot örökített meg a fotós, mégpedig a meglepődés állapotát a kisjószágnál.

Ez még Köln...

Kölnből átgurultunk Hollandiába.
Hollandiába nagyon sok a nyuszi!
De tényleg... Borzasztó sok a nyuszi. Imádom!

Persze, lényem elkövette a legnagyobb hibát, még Köln első másnapján kaptam egy tappancsos pokrócot, így onnantól a nyaralás hátralévő része a következő képen telt:
-Jééé... Milyen pöpi házikó... De van tappancsos pokrócom!
-Nézze, nyulak!
-Úúúú... Kisjószágok praclilenyomata van a pokrócomon...
-Figyelje... Szexshopok!
-Basszus, ez annyira puhaaa! Nézze! tök jó meleg anyaga van!
-Aha, kap egy koronát is...
-Dejó! Még jó, hogy van tappancsos pokrócom is...
-...

Node sebaj...
Érdekes még az, hogy horror parkolni, ezért mindenki biciklizik.

Mindenki biciklizik.

Nagyon sok benne a víz, és a csónak. Meg a szexshop, és a vörös lámpás utcák. Úgy nagyjából ennyi érdekes van ott.

Jószágból kikukuccs.Sok gülüszemű cukiság.
Hollandiáról azt kell tudni, hogy sok ott a nyuszi!

Ez egy nyuszi. Egy igazi nyuszi, aki éppen megesz egy egész lakókocsit.
Vigyázni kell ám ezekkel a kisjószágokkal, mert nagyon sok a fogyasztásuk, és néha lakókocsikat majszolnak.
Még jó, hogy volt tappancsos pokrócom...

Lefety.

Jajj...

2011-08-31T16:48:00.002+02:00

Jól öltözött nedves fiú ^^

Nem működik a varrógépem :(

De a nedves fiú móka ^^

Lefety.

Nyaraltam Vol01ch02 Köln

2011-08-27T18:12:00.013+02:00

Fehér csoki cica.
...avagy a zsebmacska szocializációs kísérletei a csokimúzeumi kollégával.

Még midig Köln.
A dóm után elmentünk a csokimúzeumba!

Csoki!

Azt hiszem hálát adok az univerzumnak sokadszorra is, hogy lényem nem egy "kispolgári csökevény" ahogy apám szokta nevezni a túl emancipált értelmiségieket, akik a kirándulást valahogy úgy képzelik, hogy múzeumról múzeumra vonszolják a kölykeiket, és az egy hét nyaralásban igyekeznek legalább napi 10 órát műemlékek, kőkupacok, illetőleg a kis-lényeknek iszonyat unalmas helyeken tölteni "kultúra" címmel.

Nos igen... Lényem szerencsére nem szenved ilyen jellegű perverziókban, így kimaradt az értelmetlen agyzsibbasztó felfoghatatlan ingerhalmaz agyba tömése.
Ellenben legalább akkora kölyök, mint én, ha nem nagyobb a komiszságok terén.

Tehát adva volt, hogy ha Köln, akkor csokimúzeum, mert az kifejezetten érdekesebb és izgalmasabb a poros műemlékeknél.

Nyers kakaópor... Nyamm!

Ez itt a zsebmacska paradicsom!

Csokiszökőkút!

Nekem kell egy ilyen itthonra, ez már tuti fix. Aki kitalálta a tejjel-mézzel folyó kánaánt, az valószínű csöpp fantáziával és csokitlanságban szenvedhetett, mert ez milliószor jobb!

Zsebmacska és barna csoki cica.

...avagy szocializációs kísérlet 2.

Hm... Azt hiszem mesés kirándulás volt ez minden tekintetben.

Az útitársunk G.I. külön szórakoztatóipari egységet alkotott mellettünk...

G.I. szállása.

Avagy mókás fiú, vicces lények, fallout-os tűz körül ülő bádogházban lakó fiatalok. Hangulata volt a helynek, az egyszer biztos... Kivált éjjel.

G.I. zseniálisan tábort vert a kikötőben.

Meglepő és mulatságos szituáció, mikor az önműködő sátor működésbe lép, mondjuk úgy egy kikötő közepén, csak mert kinyitotta valaki a csomagtartót.

Lefety.

Nyaraltam.... Vol.01.ch.01. Köln

2011-08-26T17:16:00.016+02:00

Eee?
Nem tudom mi a fene ez, de nagyon vicces...

Lusta vagyok. Így több részletben fogok blogolni és élményt beszámolni.
Sőt, még annál is lustább vagyok, így inkább képekben mesélek.

Lényem zsebébe bújtam, és ott lapultam, hogy el ne kallódjak. Ilyenek ezek a zsebmacskákok.
Aztán mire kidugtam a buksim a frászos odaút után, igen érdekes helyen találtam magam.
A stadion hotel mulatságos hely, kivált, ha épp nincs meccs...

Kölnbe állomásoztunk pár napot, mert ott nagyon nagyon gamescom volt.
Igazából addig a pontig érdekes is volt nekem -sajnálatos mód nem elég játék-buzinak-, amíg el nem magyarázták, hogy én nem élvezem elég látványosan.
Pedig becs szó, hogy csóváltam!

Szarvacskás lény, aki épp egy monitorra fókuszál...

Vicces fiúk, akik csapkodtak az üvegkalickájukba nagyon.

Nyahh... Szép német kislány.
...avagy a tudatos marketing: Adj el jó nővel a kockáknak játékokat.

Sonic!

Sonic evolúció az évek alatt.

Igazából Sonicra jól rá csóváltam. Iszonyatosan csöpp kölyök voltam még, mikor először találkoztam a kék sünnel. (Sün ez egyáltalán?)

Kölni dóm, fúj a szél.

Pózolj kint...

...pózolj bent.

Összességében csupa móka és kacagás volt minden.
Kaptam tappancsos pokrócot, mert az nagyon-nagyon shiny!

Lefety.

A majdnem egy finomított nem

2011-08-15T23:15:00.004+02:00

Megint új színek... Van neki füle.

Sétáltam.
Langyos esőset, pink esernyőset, napsütöttes-et.

Lehet, hogy mindez csak azért történt, hogy megtapasztaljam, sétálni jó.

Lehet...

Más:
"Ez a fickó rosszabb nálam. Nem őrült – művész."
Bizony.

Volt nekem napom.
Boldogság.

Ennyi.

Elveszett a tűpárnám - elengedés

2011-08-09T03:44:00.006+02:00

Kisjószág áldozatként...
Mert a breki nincs meg.

Áldozatként tekintünk magunkra. Mindig, minden szituációban, ha probléma merül fel, akkor a saját ártatlanságunkkal zsonglőrködik az ego.
Muszáj saját magunk előtt tisztának tűnni, nem igaz? A bennünk lakozó ítélőszék előtt muszáj, hogy mi legyünk az áldozatok, ez nem lehet másképp, hiszen önmagunk bizonyossága inogna meg ha beismernénk, hogy mi magunk vagyunk a problémáink forrásai...

Nem kéne félnünk se magunktól, se a külvilágtól.
Nem kéne összekeverni a bűnösséget, a felelősséggel.
Nem kéne összekevernünk a vallást, a beismeréssel.
Nem kéne.
Bizony mondom.

A döntések, a változások, a cselekvések mind-mind zajlanak.
Akkor is, ha áldozatként szenvedjük, és akkor is, ha felelősséggel megéljük a problémákat.

Nyilván örök kérdés, hogy a megtett út tapasztalata meglesz-e egy embernek, ha húzza-vonja valaki, vagy esetleg csak akkor kapja meg, ha egyedül tapossa ki...
Szenvedünk, vagy élünk?

Veggolyó!

A lehetőségekhez mérten alakul a tér. Nem történik olyan a világainkba, ami a lehetőségeinken kívül eső betolakodó lenne, nem történik olyan, amivel szemben tehetetlenek lennék, ami miatt áldozatul kéne esnünk...
Nem történik olyan, amit ne mi teremtenénk oda az által, hogy problémákba, szituációkba öntjük a saját szórakoztatásunkra.
Mégis tagadjuk ezt a választást.
Pedig mi választottuk, magunknak építettük.
Magunk romboljuk és építjük ujjá bármikor...

Amit egyszer választottunk, és elkezdtünk, nem szentírás. Később bármikor dönthetünk és tehetünk ellene, csak el kell engedni a saját félelmeinket a változásoktól...

A manóba...

2011-08-03T00:31:00.006+02:00

Nyú YC.

Hát... Mivel is kezdjem... Sok itt a kimanózott manó a manó essen bele...

"Higgye el, amint fix-fizetése és állása lenne, egyből elkezdene ön is agyalni a gyermeknevelésen, mint minden nő. Nekünk viszont kicsi a vállalkozásunk, nem fogunk felvenni női alkalmazottat, mert bár jól működő rendszerünk van, egy terhességi fizetett szabadság nem fér bele. Azért köszönjük a jelentkezését. "
-Vajon ha kikaparom a saját méhem a petefészkemmel együtt és tasakba csatolom az önéletrajzom mellé, akkor hány kibaszott százalékkal nő a HR-eseknél a behívási esélyem?

Más...
Egy dolog, mikor stílusosan hülyének néznek. De megint más mikor szép ívben a képembe manóznak.

Nem is tudom hogy mondjam...
Manózza szájba magát a családom, a világ, meg úgy egyébként is minden 100-as IQ alatti entitás az univerzum innenső szegletébe, vagy ha már nem manózza ki magát, akkor üljön a seggén, mert én rúgom szét az anyátok manójába basszameg...
Khm...

Szóval van nyú YC, füleljétek, mert Ryan közel 10 éve tartó orgazmus nekem, és hátha ragadós... Vagy mi.
Igen, most mézet kenegetek a csomókban megtépett fejetekre.
Jól érzitek az iróniát, a gúnyt és megvetést...

"-Ma sem történt semmi érdekes...
- mondta a kutya és tovább repült."

Csiripp...

2011-07-28T04:22:00.002+02:00

Ajtó, oszlop, zsebmacska.

Késő délután Raziel egy buszsofőrtől megkérdezte, hol találkozhatnánk a Pókemberrel. Szerintem az elkövetkező kétezer évben sem fogok olyan csalódott arcot látni, mint Razielé volt, amikor meghallotta a sofőr válaszát. Amikor visszatértünk a hotelszobába, Raziel azt mondta:
– Hiányzik, hogy emberekkel teli városokat romboljak le.
– Tudom, mire gondolsz – feleltem, noha éppen a legjobb barátom miatt ment ki az ilyesmi a divatból, méghozzá éppen idejében. De az angyal most ezt akarta hallani. Van különbség aközött, hogy az ember hazudik, vagy együtt érez a másikkal.

Ennyi.

Kopp...

2011-07-23T03:35:00.002+02:00

Ciníííííí!
Uhm, ez nagyon! ^^

Az van, hogy az univerzum valamiért mostanság sok-sok téren felém morzézza azt, hogy nekem most le kéne ülnöm, nem kéne aktívkodnom, magamba kéne szállnom, és valahogy vissza kéne vennem a lendületből.
Koppantam.
Megint.

Csak most sokkal nagyobb volt a nyekkencs.
Annyira fura, hogy mikor eltökélem magam, meg lelkileg rátréningelek, akkor jön egy olyan arcul csapás a világmindenségtől, hogy "Na ájjálmárle' ájjále!"és akkor kopp, meg kocc, meg nyekkencs van, giga nagy fajta.

Ayena a Zsebmacska: De ha téged lelő egy anarho-punk-gumikacsa, mert mondjuk a zongoráját pitypang ágyásnak használtad, akkor mihez kezd egyedül?
Zs.: Nem tudom, de ágyast olvastam ágyás helyett...

Hát... Néha ilyen megdöbbentően egyszerű a válasz mindenre...

Lefety.

Veggolyo.

2011-07-20T19:45:00.005+02:00

'Veggolyó.

Nos... Az univerzum áramlását csak úgy lehet segíteni, ha a vágyainkat minél pontosabban betápláljuk a rendszerbe.
Ez a post most erről szól :)

Küldjetek üveggolyókat!

Az üveggolyók jók!
E-mail: veggolyo@gmail.com

Lefety.

Tize-n-hét - önálmítás II.

2011-07-17T14:15:00.005+02:00

Nyuu :)

Igen-nem játék:
Igent mondani módfelett egyszerű.
Egyetérteni valakivel indokolatlan, önmagában pozitív összecsengés.

Igent mondani, a nem helyett, mikor valamit nem akarunk... Nos... Akkor is könnyebb az igen. Mert megvan bennünk az önámítás. Inkább vállaljuk a nyűgjét, mint hogy esetleges konfliktusokba bocsátkozzunk.
Ez mókás dolog.
Egy ideig...
De vajon megéri-e a folyamatos "igen"+bájmosoly azokat a nyűgöket, amiket egy egyszerű "nem" olyan könnyen megoldana, és nem kéne elszenvednünk?

Mitől nehéz a nem?
-Az indoklás:
Egy nem-nél előkerül az indoklás kérdése... Miért nem?
Véleményünkhöz nincs elég ismeretünk, nem akarunk vitába bocsátkozni (nincs rá időnk/fárasztónak érezzük - vajon nem fárasztóbb az igennel járó vesződés?), nem akarjuk megbántani a másikat, szimplán "jobb a békesség" kompromisszumukba bocsátkozunk.
-A félelem:
Felvállalni magunkat egyenlő a mélységes félelemmel, amit a környezetünktől való szeretet, megbecsülés esetleges elvesztése okozhat.
Aki ezeket a korlátait nem tudja legyőzni, szerény véleményen szerint alkalmatlan a harmonikus szociális élet élésére.
Félelem a konfliktusoktól, az alulmaradástól - az ego kifinomult játékainak egyike ez.
-Tunyaság (nem lustaság!):
Most nincs időm elmondani/kifejteni, "bahh, úgyse értené miért nem érek rá a hétvégén"...
Ez tunyaság. Az ember azt hiszi, hogy ezzel "megoldja" a felmerülő konfliktust/problémát/szituációt. Pedig valójában csak elhalasztja.
Vajon melyik lényt becsüljük jobban?
~Azt, aki egy telefonba közli, hogy most épp nem alkalmas, majd legközelebb, bocsi.
~Azt, aki miatt időt/enegriát áldozunk, lemondunk esetleg más programokat, és utána ott ülve a találka ponton hívjuk fel, és derül ki, hogy egész héten esze ágába nem volt a találkozó (ami miatt a fél életünk átszerveztük, hogy neki kényelmes legyen, hogy a szitu gördülékenyen és kellemesen alakuljon) majd ott ülünk, csalódottan, dühösen, és értetlenül, hogy ugyan miért nem sikerült neki ezt akkor kimondani a beszéd használat adományával, mikor még nem lelkesedtünk be.
(Ez csak egy szituáció a sok közül...)

A jelen rejti a legtöbb lehetőséget!
Minden kényszercselekvés, bizonytalanság, kompromisszum egész egyszerűen a lehetőségeinket rejtő ajtók csukogatása.
Akik elég nagy mártír-művészek, azoknak ezen ajtók csukogatása annyira jól, és annyira tudat alatt megy már, hogy szinte élvezettel tapicskolnak és dagonyáznak a saját "lehetetlen" életükbe, és energia vámpírként élvezkednek azon, hogy más emberekkel szemben ők:
-különlegesebbek, szeretetreméltóbbak, esetlenebbek... Ez is a figyelem hiány egyfajta önigazoló kompenzálása.
Annyi különbséggel, hogy: igen, érdekesek egy ideig, segítségre, szeretetre, gondoskodásra sarkallja a környezetüket. De az ilyen lényeket a környezet nagyon hamar megunja, és ignorálja.
És itt az újabb önámítás!
A mártír-ember ilyenkor (ha lehet ezt mondani) még-nagyobb élvezettel fetreng a saját ostobaságába, hiszem: önigazolást kapott, hogy ő igenis kicsi, esetleg, szerencsétlen, őt mindenki bántja, és tudattalan saját tettéről keresni a következő lényt, akit képes lesz leszipolyozni, aki ideig-óráig bizonytalan szeretetet, boldogságot, és figyelmet, megbecsülést, törődést ad az ő szegény kicsi meg nem értett, mindenki által kihasznált ártatlan lényének.

Érdekes figyelni az egonknak ezen furcsa játékát.
És ha már felismertük a mártír-szerepünket, érdemes nem elkezdeni sírni rajta, hogy lám, még ez is a sok szerencsétlen és önhibámon kívüli gonoszság mellé (mert ez csak a mártíromság folytatása).
Érdemes megpróbálni kimászni az ördögi körből.

A világot megváltoztatni elég nagy meló - higgyétek el, ismertem pár arcot, aki próbálkozott.
Magunkat megváltoztatni néhány gondolat és tudatosság.

Örök szenvedésre nem a környezetünk ítél minket.
Mi magunk írjuk alá tudatlan mazochizmussal, a saját büntetéseinket, minden egyes cselekedetünkkel, mimikánkkal.
...de ezeket a mimikákat és a cselekedeteket mi magunk is tudjuk tudatos figyelemmel megváltoztatni.

És bár bizonyosan jó tapicskolni a meg nem értett kamaszkorba (bár 30 évesen már kicsit gáz talán) de azt hiszem, az önámítások ego-bajnokságai idejét múlt játékok a kamaszkor után.
Egyik kedvenc írónőm idézve:
"Q al Aquim, avagy az igaz út rögös és nehéz, de biztos lehetsz benne, hogy legalább nincs rajta nagy tömeg."

Lefety.

Sön.

2011-07-12T22:34:00.005+02:00

Régi göndör jószágos kép! ^^

De szeretem én az önállótlan kis muki-manókat:
-Ne nyúlj hozzá! Ahhoz szakember kell!
-...mi? A porszívó zsákjának kicseréléséhez?
-Hát... Egy egy spéci cucc... Tudod, ez olyan, hogy... Héhéhé! Mitcsi... Ehhez szak...
-Kész.
-Most biztos elrontottad! Ehhez...
-Tudom-tudom. *bekapcs, jobb mint új korába*
-De... De... Ez egy spéci cucc... Honnan..
-Youtube.
-Izé...
-Használd egészséggel...

"A felirat ez volt:
'A pálcikát körülbelül a közepénél fogd meg. A kihegyezett végét vedd a szádba. Illeszd a fogaid közé, csorbíts ki, utána rághatod. Leginkább ki-be mozdulatokkal szokás.'
- Azt hiszem - mondta Wonkó a Normális -, hogy a civilizáció, ami annyira elvesztette a fejét, hogy részletes utasításra van szüksége ahhoz, hogy egy fogpiszkálót használni tudjon, az már nem az a civilizáció többé, amiben én élni tudok és amiben normális tudok maradni."

Naja... A világ tele van furcsa szerzetekkel, akik mind vizimentők, és akiket én mind ismerek...

Furcsázmányos álmom volt ma.
Csak úgy ingattam a buksimat.

Ezek mókás fiúk :)

Lefety.

Tize-n-hét

2011-07-12T01:57:00.006+02:00

Csipp

Aki másnak vermet ás, az sírásó, vagy földmunkás...

Hm... Volt már rohadt-érzékeny kurvám.... De kurva-érzékeny rohadékom még nem.
Egyszer mindent ki kell próbálni (kivéve a nép-táncot, és a vérfertőzést). - ahogy a mondás tartja.

Megdöbbentő az alul motivált szerencsétlenséghalmaz, amit az ember hiába tutujgat, hiába fektet bele pénzt/időt/energiát, hiába épít teherliftet a gödörébe... Egész egyszerűen a lény ha _kitolják_ a szarból se mozdítja meg magát, sőt, még sértődötten vissza is ugrik...
Egyem a kicsi szívüket az ilyeneknek.

Persze, ezzel semmi baj, az értelmesebbje elunja egy idő után, hogy egy gödör mélyéről óbégató szerencsétlenség mellé telepedjen, és kimászik a kis szerzet mellől, hogy tovább botorkáljon a saját útján...
...és kétség kívül meglepődik, mikor a kis szerzet sarat kezd el dobálni utána a gödörből.
Vajon...

Akinek van arra ereje, hogy másokat tudatos baszogasson, a saját nyomorából fakadó féltékeny hisztériából... Miért nem abba fekteti ezt az energiát, hogy saját magát kihúzza a hülyeségből, és boldog legyen? Esetleg szebbet/jobbat/irigylésre méltóbbat teremtsen maga körül.

Rombolni nyilván sík egyszerű, és az építéshez kitartás, lelkesség, meg türelem kell...

Még hogy a fiatalság alulmotivált és felelőtlen... Ez nem kifejezés. De ki hitte volna, hogy nem csak jövőképben hanem emberi kapcsolatokban is?

Fél úton eluntam a bejegyzést... Ilyen is rég volt.
Van madártej fagyim!

Lefety.

A hangulatok rabja...

2011-07-06T23:39:00.005+02:00

Buta vörös.

Lett egy Manóm.
Kép nincs. De nagyon manó!
Van neki füle, meg farka!

Táncolni szeretnék.
Romancicusat, összebújósat, őszi hangulatút.
Lassúst...
Borzongatós nyárestében langyos ölelésest...
Sigh...

Ezezez!
"-Nanana. Még mielőtt megkísérelnél hazudni nekem, figyelmeztetlek te kis szaros, hogy láttam a szobádat. Több ott a szőrös bizbasz, mint egy plüssfétises dugiszekrényében..."
Plüss jószágok is...

Meg önmagában a madárcsivit...

Karamelles likőr... Ahh.
Fém bevágással, pihe cirokja.
Ír tea, füstölővel...
Lassú eső neszeinek hangja, chill zene...
De úgy önmagában csak a nap, ahogyan a japán-pipacsokat táncoltatja...
Táncolni... Igen.
A californiai-mákkal... Mert igazából pipacs.
Táncolni szeretnék. A pipacsokkal is.
Meg férfiemberrel is...
Meg vattacukor felhőket!

Lefety.

Ne zavarodj meg. Ez a te valóságod.

2011-06-30T03:27:00.019+02:00

Cica-mütyűr.
Megjegyezve.
Eljegyezve.

Buta cica...

Nade: szerelemhez, boldogsághoz, hithez minden emberi lénynek az univerzumban JOGA VAN.

Nem tudom felfogni, hogy mikor emberek őrjöngenek, mikor anyák kevernek le pofonokat a remegve reménykedő gyermekeiknek, mikor egykori barátok köpnek, mikor az apa megrepeszti a saját fia gerinc csigolyáit...
Vajon...
Vajon mi a jó büdös franc járhat a fejükbe?

Basszus...
Én egy korlátolt elme vagyok.
Nem tudom felfogni, miféle motivációja lehet egy emberi lénynek, mikor a másik emberi lényt mocsokba döngöli, intellektuálisan megerőszakolja, és emberi mivoltában porig alázza azért, mert az a másik emberi lény magán életet él.

Nosztalcicáztam.
Felötlött bennem az a kép, mikor a járni képtelen fiú olyan görcsös rémálmokba vonaglott, hogy még a gerince maradványait védő merevítőt is leküzdötte magáról álmában. Felötlött az a fajta csalódott keserűség, ami sütött a tekintetéből, és valahogy világ életemben békés természet voltam, de most vissza gondolva arra az alig 20 évet élt emberi roncsra, megfordult a fejemben, hogy;
ugyan kívánom a jó édes apjának is, hogy élje meg azt a poklot, amit olyan könnyű szerrel kiosztott másnak.
És úgy kívánom minden olyan lénynek, akik másoknak osztották a többit.
De úgy egyébként is manózza popsiba magát az összes olyan entitás, aki vallási, vagy szexuális nézetekért ilyet képes másik emberi idegrendszerrel tenni.

Gratulálok!
Ti nevezitek magatokat felnőtt embereknek...

Had hajoljak meg előttetek, és had köpjek a földre, mert rátok sajnálom azt a matériát, ami visszatér a természetbe, és esetleg a mocskotokkal együtt tenné, ha rajtatok landolna.

"A nevetőnek ezt a koronáját, ezt a rózsakoszorú-koronát: magam tevém fejemre, magam nyilvánítám szentnek nevetésemet.
Ma még senki mást nem találék erre elég erősnek."

Nietzsche

Ugye milyen jó nosztalcicázni?
Ugye mennyi pokolbéli történés sötét árnyát képes egy 20 éves, rózsaszínhajú, egyébként is infantilis "nőjjé má' fel" kislány retinája befogadni?

Az univerzum sorra teszi a leckéket elém.
De hiába tanultam meg őket, hiába vontam le a következtetést, hiába döngetem a tudás tárházát napról napra...
Úgy tűnik korlátolt az elmém.
Képtelen vagyok befogadni más idegrendszerek motivációit. Más idegrendszerek rezgéseit. Képtelen vagyok felfogni minden igyekezetem ellenére ezeket a lényeket.

Szerettem akkor lenni.
Igazából szeretek most így lenni.
És valószínű szeretni fogok "lenni" későbbiekben is.
Mégis minden szeretetem ellenére, bizonyos dolgok szerethetetlenek maradnak; a szeretet egy impulzív formájával. Ezzel a fajta szeretettel képtelen vagyok őszintén szeretve fogadni lényeket, és cselekedeteket.
Diszkriminálok.
Ez van.

Lefety.

A világ tele van hülyékkel... És hogy az mind vizimentő legyen!

2011-06-28T21:29:00.003+02:00

Gombolyag...

Két oldalú traumatikus sokk.
Jobbról, balról.

Kaptam.
Elvettek.

Nem tudom objektívan értékelni a hétvégét.
Megjegyzem; nem is érdemes.

-------

Buli volt.
Sokaknak öröm volt. Én is örülök neki. Nagyon sok munka van benne. Megdöbbentően sok vizimentő jött el. Ami nem baj. Csak energia mínusz.

-------

Rájöttem, hogy alapvetően nem szeretem az embereket. Megdöbbentő, de nagyon nem.
Viszont túlzottan szeretek szeretni ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjam a nyekergéseiket.

Mostanság szeretek.
Úgy mint még soha.
Borzalmak...
Izgalmak.

Kaptam lila gombolyagot. Nagyon oda vagyok. Majdnem olyan jó, mint a kicsi lilám volt, csak nagyba. Tudom, hogy ez most eléggé ingerküszöbön aluli azoknak, akik nincsenek képbe.
Majd csak helyre kerül.

Lefety.

Sakk-matt

2011-06-22T05:07:00.003+02:00

Koszos tükör. Furcsa jószág.

"Az életben a sakktól eltérően a matt után is folytatódik a játszma."

Manóban az önző emberekkel. Manóba azzal, hogy ami nekik kell az természetes, ami másnak kell, az megtűrt hiszti tárgya. De minimum olyas valami, amiből később megtűrt hiszti tárgya lesz.
Manóba az önző manó lényekkel.
A kimanózott jó édes manóba!

Nem érzem magam olyan állapotban, mint aki él.
Egy folyamatos vegetatív várakozásba érzem magam. De nem tudom mire, mikor (vagy nem akarom tudni). Lebegek egy köldökzsinóron a sötétben. Várok. És nem tudom mi jön.
Ficergek, mozgok, és érzem, hogy működik az idegrendszerem.
Tudom, hogy működik az idegrendszerem.
Tapasztalom, hogy működik az idegrendszerem.
Mégse érzem magam biztonságba a saját testemen belül.

Ki akarok törni.
Meg akarok születni, vagy meg akarok halni.
Nekem mindegy, de félek.
Ebben az állapotban félek.

Sötét van és nem tudom mire várok.
Gyűl a feszültség.
Ki akarok jutni...

Most!

Mau

2011-06-20T03:01:00.006+02:00

Az van, hogy lett egy Muki.

Móka kis jószág. Van neki füle, meg farka!
Cinik azok vicces lények.

Miért van az, hogy a vörös lányokat a nagyon előnytelen és pocsék vörös háttér előtt, vörös ruhába szeretik fotózni a tudatlan balgák?
A másik, amitől bundát tépek...
A rozsda.
Miért kell vörös lányokat undorító rozsdás közegbe fotózni?
Szerintem ez a két leggyakoribb baki a vörös lányos aktoknál.

Iszonyú elcsépelt klisék.

Ennyi.

Gondol-gondol-gondol...

2011-06-17T01:37:00.004+02:00

Habcsók...

"Egy kicsit fájt rájuk gondolni, de ez hasznos fájdalom volt, mert arra ösztökélt, hogy tovább gondolkozzunk..."

Keringőzni fogok a manóba is.

Ennyi.

AzokavizsgákVOL01ch04

2011-06-14T23:38:00.003+02:00

KELL!

Hivatalosan is grafcicus lettem. Amen.

Ma tanultam; skrupulus.
Amúgy meg... amúgy meg tök kész vagyok.

Ennyi.

Már csak egy kicsit hiányzik....

2011-06-13T21:56:00.004+02:00

Most ez van....

Hát... Háttal nem kezdünk mondatot.
Szóval nemsokára vége.
Kicsit szorongósan vagyok.

Azt hiszem, január óta most jutok majd el az önajándék gondolatáig. Igen-igen. Hiányom van dolgokból. Pótolni kéne őket. Épp itt az ideje neki.

Azok a buta-buta kisjószágok...

„Másodszor is lelőttem. Erre már megkérdezte, hogy talán van vele valami bajom? Akkor lelőttem harmadszor is.” – egy önjelölt vámpírvadász emlékirataiból.
Bizony.

Görkoriztam, és pónit tutujgattam a hétvégén...
Voltam Alice csodaországban teaparty-n. Nyuszifülű fiú füleit simiztem... Oda vagyok. Bolyhos és puha volt mind a két füle. Tök jó.

Ennyi.

AzokavizsgákVOL01ch03

2011-06-11T03:55:00.005+02:00

Izé.

Csináltam egy izét...
Persze ezen nem látszik mennyire jó izé ez a micsoda. De majd máskor más képen...

Hát nem tudom.
A szakmai résszel meg vagyok elégedve. De a portfóliómmal cseppet sem.
Árulásnak érzem a 3-as vizsgarészt...

De sebaj. Kedden vége, és nagyon jó lesz, mert ilyen pozitív energiákkal nem veszthetek.

Páratlan számok hete. 7-9-11.

Megint szerelem.
Mert a kisjószágok ilyen szerelmetes népség.

Szeretném kifejezni, hogy ha valaki 3 napot hasfáj, a libidója kiájul, vagy behal.
Ez az igekötőtől függ.
Érdemes tudatosítani ezt a dolgot.

Ohh...
Gömbmacska nem gömb verziója drámai zenével...

Lefety.

A kisjószágokról...

2011-06-09T15:03:00.006+02:00

Kisjószág.

Olyan, mint egy kisjószág, aki eddig hiperaktívan játszott, és nyalogatta a bundáját, hogy szép, okos, intelligens, attraktív legyen, hogy felkeltse szeretetéhes kis lényére a figyelmet.
Ami sikerült. Amiért boldog.
De aztán a tudtára hozták, hogy igazából eszük ágában komolyan érdeklődni, mert nem is kell nekik kisjószág... Csak jó simogatni, és jó ott a menhelyen, és igazán kényelmes úgy lenni, hogy csak néha oda kell menni, és megsimogatni, de felelősséget, közösséget, gondoskodást azt minek...

És most a kisjószágnak elment a kedve a játéktól, a lelkességtől.
Mert a kisjószágok ragaszkodó és együgyű lények.

A kisjószágok választanak.
De nem úgy mint az emberek.
A kisjószágok sokszor teljesen máshogy választanak. És nehezen veszik a változást. Néha hónapokig gubbasztanak a párnácskájuk sarkán, és néznek kifele bánatos szemekkel.
És néha harapnak a simogató kézre.
Néha meg legnagyobb fájdalmukban is belesimulnak a kézbe, ami a buksijukat vagy a fültövüket vakarja.
Ilyenek a kisjószágok...

Lefety.

B

2011-06-07T23:23:00.007+02:00

Hahh!

Megláttam ezt a képet a Bagolypásztorral, és azt mondtam, ez kell a blog nyitóképének ma.
Jajjdenosztalcicus...

Vajon mi motivál egy embert bántalmazásra?
Nem, nem arra a pár építő jellegű pofonra gondolok amit a szeretteinknek adunk, és nem is arra az indokolt dologra, mikor a lúzerségünk önbecsének ad erőt, máson erő-fitogtatni...

Na mindegy... Elkezdtem írni a blogot, de menet közbe rájöttem a válaszokra. Nem volt kedvem leírni őket.
Nem fontos.

Ma kaptam rózsaszín párducos öngyújtót... Nagyon vidámság. Majdnem olyan, mintha a kicsi lilám bánatát kárpótolná...
De csak majdnem.

Nyu!

Egyre jobban kedvelem Avrilt, mióta olyan projektjei vannak, mint a Hellbunny, és az Alice... A hangjáért még mindig nem vagyok oda, az nekem még mindig kiabálós amerikais.
Azt hiszem ideje lenne nagyon megnézni! :)

Ennyi.

Lélek gyönyör... Vagy mi a manó...

2011-06-07T03:47:00.005+02:00

Nosztalcica...
(18) Szokás szerint, aki nem bírja ne nézze...

Levágott fejek befőttes üvegbe, meseszörnyek néééznek, sok vér, meg fiúk szeretik egymást.
Ja... És az arányok se túl szépek, úgyhogy hitperérzékeny szépérzékkel rendelkezők se sokkolják magukat.
Lélekgyógyász még mindig nem vagyok.

Hm... Érdekes, hogy a fizikalitás mennyire becsődöl, ha az embert lelkivilágában vágják gyomorszájon.

Tapasztalás.
Érdekes. Meg izgalmas.
De azért jó lenne, ha nem sajogna, és nem lenne hányingerem.

Nagy a bánat. A kicsi lilám oda lett.

Érdekes, hogy mostanság madárcsicsergésre alszok. Buta kis jószágok... Hát nem áztak össze, mikor folyt az ég?

Ennyi.

AzokavizsgákVOL01ch02

2011-06-04T13:56:00.009+02:00

Hmm... Szöszi bácsi agonizál...

Cicalány!
Ebbe a klipben szereplő lány szerintem kifejezetten szépséges és cicás a szeme!

Nakérem... Az érdemi részén túl.

Nincs mese. Válság van.
"Pillét tartott kezében. Tarka, csapongó csodát. Szárnyáról könnyedén simította le hímporát, s most nem érti, többé miért nem száll. S mit tesz egy dühödt gyerek elromlott játékával? Bosszúból kitépkedi a szárnyait is... "
Úrinői énem félretéve:
Lófasz van.
Az.
Jó nagy.

Ennyi.

AzokavizsgákVOL01ch01

2011-05-30T03:07:00.006+02:00

Szisza, a hegyekből.

Szerintem a természet Ősanyával komoly elszámolni valóim vannak, és akadnak.

Vizsgák...
Felmerülhet bizonyos figyelmes kobakokban a kérdés, hogyan is van az, hogy 03:07-kor bejegyzem , hogy a mai nap mi fog történt...
Hát...
Van ez így.
Csak úgy.
Így alakult.

Frászozás, és iszonyú félelem.
Nehéz elmondani miért, és hogy. Nem is érdekes...
Azt hiszem elengedtem valamit... Úgy messze az éterbe, és remélem, hogy a földre gyakorolt hatása nem azonnal jön el.
Jajjmau...

Művtöri, vállalkozás/jog, és anatómia pipa.

Ennyi.

Nyeff...

2011-05-29T19:23:00.002+02:00

Mehet a szorítás holnapra... meg csütörtökre... meg az az utáni szerdára, és a szerda utáni keddre....

Ennyi.

Ajjj...

2011-05-27T00:20:00.006+02:00

Vörös lány...

Azért én a lovas arab herceget... Na azt igen.
A néni teljesen cicába van öltözve, vörös... Mocsok szép... Jó a szöveg...
Kell ennél több?
Azt hiszem álmaim vörös lánya is hasonló, csak kicsit kacskább a bundája.

Sigh...

Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mikor épp feladnám, és elküldeném az univerzumot melegebbre, akkor valaki a helyemben azt mondaná áhítozva:
Egek, micsoda lehetőség!
Ehh... Persze hiába eme bölcselet, a tényen alig változtat, hogy nekem az van a fejembe: még ez is... bahh....
Egyszer csak megvilágosodok...

Megint csak.
Nem tudom magam lelkesebbé rázni. Talán a hétvégén. Már nincs sok. Itt van lassan a véghajrá.
Még mindig nem preferálom a művtörit...

Ohh!
És Sándor... Lassan ideje projectelni. Tudom, hogy az éterből blogot lesel, és cicakosarat bélelsz nekem Avellel. Most lassan ideje lesz a 3D kontakt is.

Szókratészhez egyszer odament egy ember, és azt mondta:
- Mondanom kell valami fontosat a barátodról.
- Várj csak - szakította félbe a bölcs. - Átszűrted-e azt, amit mesélni szeretnél nekem, a három szűrőn?
- Milyen három szűrőn?
- Hát akkor figyelj jól! Az első a valóság szűrője.
Meg vagy-e győződve arról, hogy minden igaz, amit mesélni szeretnél?
- Nem vagyok, csak másoktól hallottam.
- Akkor bizonyára átszűrted a második szűrőn.
A jóság szűrőjén.
Az ember elpirult, és így válaszolt:
- Bevallom, nem tettem.
- Gondoltál- e a harmadik szűrőre, és megkérdezted-e magadtól, hasznos-e, ha beszélsz nekem a barátomról?
- Hasznos? Tulajdonképpen nem.
- Látod, ha az, amit mesélni szeretnél, se nem valós, se nem jó, se nem hasznos, akkor inkább tartsd meg magadnak.

Ennyi.

Megint a tápok. - Avagy a mérték, és a csoki esete.

2011-05-25T01:13:00.009+02:00

Kész az új cica-tatyóm...

Mutattam már? Személyi, diák, telefon, tampon, smink cuccok... Belefér, ami a nőnek kell.

A böjt után érdekes elhatározásra jutottam.
Arra gondoltam, mellőzni fogom a továbbiakban minden olyan dolog elfogyasztását, ami "nem táplálék".

Hogy mit is takar ez?
Nem táplálék a ropi, a chips, a süti, igazából a blogfejléc se... Se a kakaó, se a vaníliás tej, de még a kávé is nagyjából leredukálható a rettentő alacsony vér nyomott napokra. Az instant cuccok, a gyorsfagyasztott/elősütött dolgok jelentős része.

Hogy is jutott el a csöpp agyam ide?
Nem. Ez sem fogyókúra.
Bármennyire is sikoltozik a környezetem, az a fix 10 kg ami elpárolgott az egy év alatt semmiképpen nem a fogyókúrának tudható be (mert olyat nem játszottam). Sokkal inkább annak, hogy egy éve szolidalitok egy vegetáriánussal (csak mint a nem dohányos se akar hamutállal, valószínű ő sem akar döglött kisállat tetemek után...) és nyilván érdekes momentum lehetett a műtétem is, ami szintén nem étvágycsalogató időszak egy ember életében, főleg nem a lábadozó idő-intervallumban, és akkor számoljuk hozzá azt is, hogy nem egy csöppséget vettek ki belőlem...
Pfhu... Ez morbid. De tény.
Szóval szimplán rádöbbentem, hogy a kevesebb néha több. A tápolást a szervezet iszonyatos endorfin mennyiséggel jutalmazza. Mint úgy a legtöbb létfenntartó dolgot. Erre nagyon könnyű rákapni. Mint az orgazmusra, heroinra, ect... Csak sokkal kevésbé jótékony, mint mondjuk egy orgazmus, a folyamatos nassolás.
Baromira unatkozó kutatók még arra is ráértek, hogy megvizsgálják, az orgazmus mértéke, és intenzitása, sőt, még a libidó is erőteljesen függ a cukor, és a csokoládé beviteltől. Magyarul: vond el magad a csokitól, és jobban élvezed a szexet!
Izgi, mi?

Hiába kényeztethetném a testem... Bár ama bizonyos arany kalitka ugye hiába van teli minden jóval, lássuk be csapda, és fogság. Korlát is. Nem is kicsi!
A műtét előtti vérkép javító kúrán rá kellett jönnöm, a szervezetem annyira megszokta az endorfin állandó oktalan lézengését, hogy ha a napi cukor mennyiséget nem vittem be, egész egyszerűen ingerlékeny, hiper-érzékeny reakciókat produkáltam, és boldogtalan állapot uralkodott egész nap felettem.

Nem találom cikinek bevallani.

Ugyanis ezzel kapcsolatban tudatossá váltam.
Elkezdtem figyelni rá, hogy ha reggeli nélkül indulok el, nem kell leütnöm a bérletemmel a bkv ellenőrt csak mert hozzám szólt, az anatómia tanár kötözködését sem érdemes úgy lereagálni, hogy ledöföm egy sípcsont másolattal... Sőt! A számítógép klaviatúráját sem illendő a monitorba csapkodni, ha dél van már, még a reggeliig nem jutottam el, és egy fontos e-mail elküldésének pillanatában lefagyott a gép...
Egyszerűen eljutott a buksimba a tény: igen, szimplán függök a táptól, nem szimplán "reggeli morcosság" amit bizonyára sokan tapasztalnak.
-A reggeli morcosság ugyanis tart 20 percig.
-Ez a függés addig, amíg alacsony az ember vércukor szintje.
Könnyű felismerni.
Az egyik ébredés után van, a másik bármely napszakba kellő éhségérzettel.

Ezt fontosnak találtam megosztani, mert nagyon sok hasonló táplálék/cukor/édesség/csokifüggő személy van a környezetemben, és ha egy embernek segítettem felismerni ezzel a problémáját...
Ha egy embert sikerült ráébreszteni arra, hogy cseppet sem pozitív, hogy a viselkedését uralja egy hormonális borulás, és tudatossággal szebbé tehetné a saját napjait, szerintem már megérte ezt a ciki dolgot ide jól befele vallani mindenkinek.
És igen, az elején pocsék. Drogra is könnyű rászokni, aztán lejönni a cuccról már nem fain...
De amint megszokta az ember szervezete, megint normális lesz a közérzete, ezek nélkül a mini-doppingok nélkül is.

Node, vissza az elejére.
Persze, önellentmondásba ütköztem... Mert azért a csoki, meg a marcipán, és azért a fahéjas tejci...
Hajajj!
Nem egyszerű az élet...
De azt hiszem Demokritosz bácsit még sokat fogom szajkózni:
Élet ünnepnapok nélkül; hosszú út, vendégfogadók nélkül.

Kellenek ezek az apró örömök.
De vigyázzunk arra, hogy a mohóság ne hatalmasodjon el, és mértékkel kezeljük az apróságokat, mert nem lesznek képesek az egész életünket nagy örömmé tenni.
Ellenben a túlsúly, a cukorbaj, a keringési gondok... Blaablaa-blaa... Nos azok kihatnak az egész életünkre.

Ennyi.

Leporolnám a cseresznyevirágokat...

2011-05-24T03:04:00.004+02:00

'Veggolyó...

7 másodperc.

Ennyi.

Opszassza - hivatalosan is mű-vész-nő

2011-05-23T00:45:00.004+02:00

Másik szépség!

Egyszerűen olyan régóta volt a fantáziámban, hogy sorsszerű volt a találkozásunk a boltban...

Nem oposszum... Milyen rég is voltam oposszum emberek! Csak opszassza!

A mai naptól hivatalosan is mű-vész lehetek.
Honnan is ez a badarság?
Kissát idézve: "Akkor leszel a modern világba 'igazi' művész, ha a műveiddel viszont találkozol, de úgy, hogy soha nem adtál engedélyt a felhasználásukra..."
Ezt is megéltük!

Viccet félretéve: azt hiszem, ha régebben látom meg az ilyesmit, őrjöngeni tudtam volna... Most meglepő közöny van bennem. Talán ez is egyfajta tetszésnyilvánítás az alkotó felé...

Itt van mind a kettő.

Igazából egyszerre akadtam rájuk. Úgy hiszem az első még a kosztüm alá is ideális lesz a vizsgáimhoz. A második elég esetlen néz ki kiterítve... Ezüstös, fekete csipkerátéttel, eszméletlen...
Milyen furcsa, hogy ezek ennyire jelentőségteljesek. És ha már megvan, akkor érdektelen a birtoklása.
Tanulok. Már megint, és még mindig az életről. A motivációkról..

Döbbenetesen sok közöny van bennem. Kellemetlen. De áldásosan a helyén tart most a tételek sorra vételében. A közöny nyugalmat is ad. Nem pánikolok... Nem úgy mint az érettségi, mint a felvételi. Magabiztosság, és közöny. Brrr...
Megrémülök magamtól.

Már csak egy hét, és kezdődik.

Jajjdejó... Annyira jól fogom csinálni, hogy csak na! Pozitív mantra... Ekkora pozitivizmussal nem veszthetünk!

Mau!

Ennyi...

A katalizátor megtaláltatott.

2011-05-22T16:19:00.005+02:00

Gil pár éve ilyennek látott...

Nem hinném, hogy sokat tévedett.

Hm.
Kicsit eltört valami. Nem megy ugyan az a boldogság és önfeledtség. De ez alakul. Talán mélyül.
Adni a legbizsergetőbb érzés. Mókás, beteges....
A marionett eltépte a zsinórjait. Eszmél a mozgás örömére.
Érdekes.

Nem a lényre vagyok érzékeny. A figyelemre.
Nem azonos, mikor együtt, és az se, mikor egymás mellett.
Érdekes.

Új kifejezést tanultam: asszertivitás.

Ennyi.

Ááááááááááá... Oda vagyok...

2011-05-19T04:50:00.003+02:00

Gömbmacska!

Kész vagyok. Nyomogatható a feje, meg szín vált, és bár a videón alig látszik, van neki lila, meg piros, meg pink, meg narancs színe, és ahh!

Ennyi.

Böjt - Avagy a második felvonás.

2011-05-18T18:39:00.008+02:00

Új szerelmetesség...
Gyönyörű fűző!

Egyik kedves mentorom idézve: Gratulálok. Orvosi praxisom alatt ritkán láttam ilyen bravúrt, hogy valakinek sikerült két szem kekszet sugár-hánynia.

Naja. Ki hitte volna, hogy nem is olyan egyszerű egy testet tápolásra bírni, ha egy kicsit lustulhatott.
Szóval furcsán alakultak a dolgok.

4 nap, délután:
Sugár-hánytam azt a pár szem epret, almát, és 3 órával későbbi kis darab szénhidrátot. Érdekesnek találtam, hogy meglepően tiszta vagyok....
Boldogan konstatáltam, hogy a kurkumás-rizs az valami isteni, és nem exportcikk a gyomrom számára. Béke volt a nap további részébe onnantól.

Szeretem a képi világát:
(18) homo-erotikus tartalom, erőszakos képkockák, kéretik komolyan venni;
Aki nem bírja, ne nézze!

Ahh... Azok a szomorú zöld szemek a végén!
Különösnek találom, hogy a 80-as években ilyennek ábrázoltak egy utópiát. Érdekes benne a bdsm... És még érdekesebb a párhuzam, amit felfedezni vélek.
És érdekes a 80-as évek rajzstílusa is. Yaoi alap mű. Sajnos egy ilyen videó összeállításban sem szerepel eleget a bolygó, az elitek utópisztikus kis vacka, Jupiter a szuper számítógép, és azok a mulatságos járművek és fegyverek.
Nem hiába 2 óra az Ova.
(És a közhiedelemmel ellentétben 2 perc szexjelenet van benne, de azt az összes 3 perces összevágásba bele kell ugye zsúfolni...)

Ennyi.

Böjt - Avagy egy értelmes és tartalmas cím, kivételesen tényleg arról, amiről írok...

2011-05-18T07:40:00.007+02:00

7 db epercsutka, meg egy fél alma maradványa.

Első nap:
Az éhség érzetem jelez. Iszonyatos mennyiségű víz fogy. De ugyan az a mennyiség távozik is cseppre pontosan.

Második nap:
A hideg elér. A tea sem akar fogyni, pedig a második napon azzal lelkesítem magam. Nem érzem szükségét se az alvásnak, se annak a folyadékmennyiségnek, mint előző nap. Az éhség érzet még jelez. De már közömbösség van.

Harmadik nap:
Nehéz a függőlegesig jutni. Nyilván a vérszegénység, és az alacsony vércukorszint. Este fekszek a sötétbe, chillout szól, kezem a hasamon, és mikörzbe bámulom a plafont, ujjaim alatt a hasi fővéna lüktetése. Lenyűgöz, hogy nem áll meg az élet. Minden úgy megy, mint előtte.

Negyedik nap, reggel:
Aránytalanul kevés alvásra van szükségem emésztés híján. Hajnalba ébredek. Most kéne megtörni a böjtöt. Addig tapogatózok félálmosan, amíg Sanyát megtalálom. A plüsspatkány örömmel simul mellém a takaró alatt. Megölelem, és visszavackolok. Nem alszok még órákig. Jár az agyam a takaró alatt. Nem érzem sietősnek megtörni a dolgot. Nem érzem különösebben jelentőségét, hogy egyek-e vagy sem.
Vár rám az eper, és az alma. Komótosan e-mail nézek, leellenőrzöm a kedvenc honlapjaim. Iszok egy korty vizet, mert úgy érzem ki vagyok száradva.

Eperrel kezdem. Érzékelem, hogy finom. Aztán zöld-almával. Az almát sima késsel vágom fel. Recéssel nem finom.
Tapasztalom, hogy a szervezetem iszonytatos mennyiségű endorfinnal jutalmaz, de nem kívánom a tápot. Elmajszolok egy fél almát. Megeszek 7 db takaros eperszemet.
Ennyi elég. (hopp... a blog hitelességére még két epret elmajszolok. Most már tényleg 7.)
Nincs kedvem ehhez az egészhez...

Kritikusan és kíváncsian állok a mérlegre.
43 kg. Ez mínusz 5-öt jelent 3 nap alatt. A testtömeg indexem furcsa szélsőségbe csúszott. Kezd értelmet nyerni az anorexiások "önsanyargatása" bár én nem találom önkínzásnak, hiszen egyfajta lelkierő tréning, de aki egy ilyet végigcsinál, az rájöhet, józan ész kell hozzá, és akkor nem kínlódás. Ez nem ugyan az az élmény, mint mikor valaki a villamoson korgó gyomorral megy munkába. Ez egy lebegő tudatos állapot.
Szóval értelmet nyer az anorexia számomra. Gyors fogyás, kis erőfeszítéssel. Csodálom az anorexiás lányokat, akik ugyan ezzel nem egész nap meditatívan olvasnak, és egy 16 nm-en elmélkednek, hanem szaladnak a vonat után, cipelik a táskájukat, dolgoznak, iskolába járnak.

Hölgyeim! Le a kalappal!

Ennek a böjtnek ugyan nem sok köze volt az anorexiához. de mindenképp érdekes tapasztalás. És bár a gyomrom görcsöl a 7 szem epertől, és a fél almától, minden vágyam egy tejeskávé. Annak viszont még nincs itt az ideje... Sajnos...

Különös.

Ennyi.

Autokrata

2011-05-16T20:48:00.002+02:00

Bimm-bumm...

Ennyi.

.

2011-05-15T17:20:00.001+02:00

Ennyi.

Anyád, hogy nem kell az üveggolyóm...

2011-05-12T04:25:00.000+02:00

Veggolyók.

Ezek az üveggolyók átverések, mert nem is üveggolyók...

Kérem szépen, én nem akarok "felnőni"...

Ennyi.

Nyaffanat..

2011-05-02T14:55:00.004+02:00

"Úristen! Vége a Földnek! Vége az emberiségnek!
...Odaégett a palacsintám!"

Hát igen... Itt a világvége. Nem volt póniló. Gyereknapon muszáj találni egyet, méghozzá olyat, aminek van füle.

Megcselekedtem ama bizonyost.
És most akkor jó.

Pihenés van, nyugi van, boldogság van... Végre.

Ennyi.

No comment...

2011-04-27T05:15:00.002+02:00

Mikor mi...

Ha épp nem szexuális identitás, bőrszín, vallási felekezet, lelki betegség, exhibicionizmus, anorexia, világnézet, beszélt nyelv, társadalmi rang, élet tapasztalat, etikai ismeretek, zenei ízlés, illegális anyag fogyasztása vagy ellenzése, életmód, külső, vagy belső választ el minket a bolygó többi lakójától, akkor is megtaláljuk a módját baszogatni a másikat.
Már elnézést a kifejezésért.
Baszogatni úgy, hogy neki az fájjon.

Nem hinném, hogy én most az elkövetkező pár napban -de feltételezem ugyanúgy akár a későbbiekben- vevő lennék meddő eszmecserékre, melyekben átlag csak önjelölt bunkó hírnökök beragadt lemezt szajkóznak.

Akinek nem inge, ne vegye... Akinek viszont inge, az öltözzön fel de nagyon gyorsan!
Nem, nem és nem. Nem érdekelnek ezek a hisztériák, picsogások, bizonygatások. Mindenkinek a saját valósága létezik. Legyetek szívesek felfogni, hogy az, hogy minden képességem megvan kommunikáción át megismerni mások valóságát, nem jelenti, hogy érdekel, vagy neadj isten' szeretném élni mások agyatlan rémálmait.

Momentán az ingerküszöböm igen alacsony szinten mozog, és nem fogom az együgyű lényeket marcangolás és agresszió mentesen elereszteni, ha belém kötnek.
Jahm, hogy idézzek: derűvel és nyugalommal... de nem reflexió mentesen.

Más...
Nemsokára itt a majális, és a pónilovak! *csóvál*
Apró örömök az életben... Meg vattacukrok... Mire eljön a majális vizsgamunkától stressz mentesülgetek. Nem kopogom le, mert semmi sem az aminek látszik.
De látom most már a B-t és kiröhögöm magam, hogy mekkora utat tettem meg A-ból idáig. Közröhej.

És ellestem Aveltől: Lefety.

Nyuszi-ünnep

2011-04-26T15:01:00.003+02:00

Enyém dög.

Nyuszi ünnep: Volt.

Jajjkérem... A nyúlról. Az enyém dögről.
Ez úgy volt, hogy szerettem volna nyuszit. Lényemmel el is mentünk a nyusziboltba, ahol odaálltam, és a gömbölyű orrú bakancsom hegyén egyensúlyozva felkapaszkodtam, hogy;
-Csókolom! Szeretnék egy törpe-nyuszit!
Az eladókislány felvidult arccal tett elém egy lógófülű szörmepuffancsot, aminek a szájából répa, a szőréből két gombszem és random végtagok álltak ki...
-Elnézést... De nyúl alakú nincs?
Láttam már azon nyomban hogy kezd megütközni az eladókislány. De még nem esett kétségbe, előhúzott egy párducpettyes furcsa cafatot.
-Elnézést... De nyúl színű nincs?
Ezek után ingerülten előhúzott egy valamicsodát...
-Elnézést... De törpe nincs ebből?
-Ez a kígyóeledel....
-Aha.

Szóval miután október-november végigjáródott lényemmel a nyomomba(mert ugye a hülyegyerek az télen akar nyulat, nem ám húsvétkor), és kihívásnak minősült a nyúl alakú, nyúl színű törpenyúl...
Nos azok után lett EZ, kezdetben nyuszi alakja volt, szavanna színe (kompromisszum a nyúlszínhez). Ennek is már pár éve.
Szóval ennyit róla, mielőtt a fasza állatvédők betalálnak, hogy én szemét nyúlkereskedelmet, és húsvéti nyuszidömpinget pártoló rohadt nyuszi-vevő....

Szóval nyusziünnep: volt.
Nem nagyon tudok rá reflektálni. Nem történt semmi. Volt szex, volt táp, és a kicsi lényem ennyivel boldog, mint általában.

Szakvizsga van.
Még mindig nem preferálom, ha valaki kétnaponta elmebetegséget diagnosztizál nálam.
Perec is van.
Ropi az nincs, de nem is kell, mert az nem perec.

Ennyi.

Monekutyákok rohangálnak körülöttünk...

2011-04-21T00:15:00.002+02:00

Hadilábon a nyúllal...

Nemsokára itt a Nagy Nyuszi ünnep!

A krisnások boltjából még a jómúltkor kaptam egy szakácskönyvet. Hétvégén amíg lényem buksit fájlalt azt is átnyálaztam. Mert az embernek persze hajnal kettőkor szükséges szakácskönyv bújnia.
Kifejezetten megtetszett.
Nem csak azért, mert vega ételekből mazsoláz, és rengeteg ötletet ad, hanem azért is, mert rendkívül tiszta ízekkel dolgozik. Egyre inkább kezdek ráébredni, hogy a húsevő társadalom (dacára annak, hogy én is bele lógok) egész egyszerűen olyan jellegű ízorgiákat kreál, hogy elvadítja a saját érzékeit. Nem is tudom melyik húdebölcs lényt idézem (talán ha jól rémlik Lao Ce-t) mikor azt mondom valóban a fűszerek megfosztják az embert az érzékelésétől. Mint ahogy a színek elvakítják, a zajok megsüketítik.

A hús ízletessé tételéhez iszonyatos mennyiségű sót (ami önmagában egy ízfokozó) és elképesztő intenzív fűszereket használunk. Ezek után joggal puffog az ember, mikor a "nyúltápok" alias vega étrend afféle "se íze, se bűze" dologgá válik. Idő kell, amíg a szervezet újra érzékennyé és kifinomulttá válik.
Szóval a krisnás-tápokról szóló recept könyv meglehetősen a szívembe lopta magát. Minimális, ugyanakkor nagyon művészien összeválogatott ízekkel dolgozik. A friss alapanyagokat igyekszik tisztán megbolondítani.
Boldogság.

És egyre inkább gerjedek a japán selyem kimonók butított és szexitett verzióira.

Ennyi.

Lehet már a múzsáknak se vagyok az esete?

2011-04-20T00:06:00.001+02:00

A pulsz 12 cm...

Végre kép is készült arról a plusz 12 cm-ről, ami próbálja elfelejtetni mostanában azt, hogy igazából a 160 az egy csöpp méret.

Dar: a múzsáknak idő kell, hogy homlokon tudjanak csókolni
pedig ha múzsa lennék az esetem lennél

Mintha csak én törném magam. Megy ez. Mennie kell. Menni fog.
Jó lenne ha megint pofon vágna az a bizonyos, borzasztó aktív és intenzív gondolat.
Pamacsok, fuffok és muffok.

Alul motivált. Értetlen. Képtelen. Üres. Elcsigázott. Intenzív. Merengő. Játékszer.
Véget vetek ennek a semmilyen állapotnak.

Segítene, ha fojtogatna, ha tépne, és életösztönre sarkallna.
De valószínű érdektelen lehet.
Megoldom.

Várok...

...Lehet, hogy szerelmes?

Ennyi.

A katicabogarak tehetnek mindenről...

2011-04-19T00:10:00.004+02:00

Cicc.

Mit csinál a jógyerek, mikor rohadtul szakot kéne neki vizsgálnia?
Természetesen teljes lelki békével festeget cicás pólót 0:03-kor, majd összehív egy kupaktanácsot, hogy tappancs, vagy "Nyaww!" felirat kerüljön a dög mellé, és aztán úgyis a saját buksi feje után dönt...
Így megy ez.
A cukiság univerzuma végtelen, így az eddig szín-ügyi hadi állapotok miatt nem hordott pólóból egyszeribe lehet egy "Cuki!" dolog, és kopásig/szakadásig/rongyig szeretett micsoda...

Hát, nem egyszerű...
De néha kell a kikapcs.
Ma láttam egy katicabogarat. Ők a hibások. Nem én.
Mert mást mindig sokkal könnyebb...

Ennyi.

Betalált.

2011-04-18T12:46:00.004+02:00

Kicsi fehérek...
Sosem ott nőnek, ahova elültetem őket...

Mint a kisegér az elefánt mellett:
-Hű de jót düböjögtünk!

Jajj-jajj-jajjj...
Próbálom megzabolázni a fantáziám. Próbálok koncentrálni.
És azt hiszem megint maximálisan igaz a Samsara egyik fajta értelmezése, hogy könnyebb 1000 vágyat beteljesíteni, mint egyetlen egyet megfékezni...
Miért van az, hogy olyankor szárnyal az alkotói kreativitás, mikor kicsit illene a földre helyezni a popsimat és elmélyedni valami egész másba... :)
Mindig az kell ami nincs a fene vigye el...

Most az van, hogy hoztam egy zacskó klasszikus agyhalált nektek:
A Bogár vígan szaladt kifelé a parkolóból és még az őr sem volt képes megállítani. Ucas besorolt a négysávos autópálya két sávjába, amit többen rossz néven vettek.
– Te Atya Úr Isten! Hogy lehetek ilyen hülye? – csóválta a fejét. Ránézett a zsebéből kiesett papírra. Mindennek ez a vacak az oka. Dühödten gyűrte újra zsebre. Ekkor látott egy táblát, de túlment rajta. Beletaposott a fékbe, mely élénken tiltakozott és visszarúgott. Mögötte három autó összeölelkezett, vezetőik nyelvészeti vitát folytattak arról, hogy mi a felsőbb foka az állat szónak. Visszatolatott.
– Elnézést uram, de mit csinál?
Ucas meglepetve látta, hogy egy motoros rendőr érdeklődik.
– Őrmester úr én csak el akartam olvasni, hogy mi van a táblán!
Az őrmester megvakarta bukósisakját.
– El akarta olvasni? Miért?
– Mert mikor elmentem mellette nem tudtam elolvasni.
– Nem tudta – nyelt nagyot az őrmester.
– Igen és visszatolattam, hogy elolvassam.
– Tud olvasni?
– Gyerekkori betegség, de azt mondták, kinövöm.
– Kinövi? – kérdezte furcsa hangon az őrmester.
– De volt aki azt mondta, hogy életem végéig így maradok.
– Tényleg? – nyikorogta az őrmester.
– Tudja amikor elmentem az iskolába, volt ott egy tanár, aki...
– ELÉÉÉG! – üvöltötte az őrmester.
– Kérem velem lehet beszélni!
– De nem érdemes, maga ámokfutó!
– Nem talált, annak idején én voltam a baseball-csapat első elejtője! 00 volt a számom.
– NEEEM!
– Higgye el! Mindjárt mutatok egy képet.
Ucas kotorászni kezdett a zsebében. Kivette a hirdetést és az ülésre tette. Körülnézett. Jézusom! Mi ez a sok ember? És miért néznek úgy mint a zombik? És az ez őrmester? Teljésen ki van.
– Valami baj van? – rebegte.
– SEMMI! – üvöltötte az őrmester. – Mindössze cafatokra cincálja az idegeimet, tolat, ÉRTI, tolat az autópályán, balesetet okoz és mindezt azért, hogy elolvassa ezt a rohadt táblát!
Ucas felnézett.
– Ezt?
– EZT!
– De ezt már olvastam.
– AKKOR LAPOZZON!
Az őrmester ijedten hallgatott el. Ez ragályos.
– Őrmester úr higgye el én tudom mi van odaírva. Coca Cola-Csúcs ez az érzés! Ezért nem fogok visszatolatni!
– És gondolja, hogy az a három autó csak úgy egymásba rohant?
Ucas nem értette az egészet. Ő sosem csinálna ilyet. Még tilos parkolásért sem büntették meg sohasem! A biztosítást mindig időben befizette. Mi van itt?
– Kérem a jogosítványát!
Ucas visszatette a zsebébe a hirdetést.
– Őrmester úrnak nincs?
Az Őrmester ekkor furcsa dolgot tett. Térdre hullott, kezeit imára kulcsolta és igazi könnyeket sírva így szólt:
– Menjen a fenébe, nagyon szépen kérem!
– Sajnálom, de én nem arra megyek – mondta Georges Ucas mosolyogva és indított, majd elment.
A visszapillantó tükörben még látta, hogy a motoros rendőr jóízűen elfogyasztja az egyik kesztyűjét. Ilyen az élet!

Ilyen bizony :/ Nem lehet vele mit tenni sajnos...

Ennyi.

Alvin...

2011-04-15T01:12:00.005+02:00

Ne edd meg cucc.

Éjszaka valaki felállította az asztalt a konyhában, és összetakarította a romokat, amit Menta Friss betörése okozott. A langaléta halálkereskedő az asztalnál ült, amikor Charlie lement.
– Elvontatták a kocsimat. Van kávé.
– Kösz. – Charlie átment a konyhába, töltött kávét, majd visszament, és leült Mentával szemben. – Hogy van a fejed?
A nagydarab férfi megérintette a dudort a homlokán.
– Lilán. Te?
– Az éjjel megdöngettem egy szerzetest.
– Válság idején előfordul. Azon kívül?
– Pompásan.
– Igen? Képzeld, mi többiek kicsit le vagyunk hangolva a világvége miatt.
– Nem világvége, csak a sötétség – felelte Charlie vidáman. – Hol a villanykapcsoló?
– Jó neked, Charlie. Most bocs, de el kell mennem a kocsimért, mielőtt elkezded a „ha az élet citromot ad, csinálj limonádét”, beszédet, és szét kell verjem a fejed.
(Való igaz, kevés ellenszenvesebb ember van a szerelmes bétahímnél. Annyira hozzászokott a gondolathoz, hogy sosem leli meg az igaz szerelmet, hogy amikor mégis, úgy érzi, az egész világ csak az ő vágyaival törődik, s ennek szellemében is cselekszik. Nagy öröm és nagy veszély ideje ez a számára.)

Más:
Hihetetlen mekkora frusztrációkat okoznak 1 éves konfliktusok.
Személyes sértésnek élem meg.
Nem akarok őszintetlenséget.
Nem akarok több sunnyogást.
Meg akarok fojtani egy kurva bohócot.
Lehetőleg olyan fajtát. Tulajdonképp... Lehetőleg az összeset, hogy neki ne legyen mit gyilkolni, és ezért ne vonja el semmi a figyelmét-et.

"I don´t know how old she was but it doesn´t matter
I know that they do it better
No older woman can do it the way they do
fuck "more experience" when they choose you"

Ennyi.

Égesd el testedet gondolataid tüzével!

2011-04-13T02:15:00.003+02:00

Kérdezz önmagadtól - felelj önmagadnak.
Csónakázunk.

Jó hobby. Új hobby.

Mióta a zinternet beköszöntött, a zemberek annyit kérdeznek hogy csak na. És annyira nem mernek kérdezni akkor, amikor tényleg kételyük van.
Csak én érzem ezt a fajta paradoxont?
Láss, ne csak nézz.

Egyébként még mindig a világ egyik legjobb oldala EZ.

Igazából még mindig félek a víztől, és szeretem a vizet.
Meg nem is tudom...

Ennyi.

A pillangó esete, mely a fény láttán gondolkodás nélkül az ablakküvegbe csapódik.

2011-04-12T17:45:00.003+02:00

Jajjmau... Hát ez mi ez?

Erre nyálcsorgok. Van rózsaszín tappanccsal is ^^

El vagyok kicsit úszva. Válság van, nyűglődés van, boldogság van, és ilyenek. 1 hónap sincs hátra. Illene összerántanom magam.

Pillanatnyi rohanva helyzet-jelentek.

Összerántom az életem.

Ennyi.

Agrhhh!

2011-04-07T02:07:00.006+02:00

Izé...

A frusztráció holtponton. Mint a nikotinfüggő, akitől még a tapaszt is elvették basszus.
Túlpörögve.
Mauka...

Móka zene jó régről.

Nah ja.
Szép bundájú fiúk.
Ma preferálni fogom a művtörit.
És pont.

Ennyi.

Nyígok itt...

2011-04-06T01:20:00.010+02:00

Plüss.

Legkedvesebb 3 seme válasza a közismert csikre kérdésére:
Azura (Gorgeous Carat): Tehát átment az úton? Hozzátok vissza! Majd én megmondom, hogy ki, mikor és hol megy át!
Iason Mink (Ai no Kusabi): Mert az útnak ezen az oldalán nincs helyük a "házikedvencek"-nek.
Yuki Eiri (Gravitation): A csirke tehetsége egyenlő a nullával. Nem javaslom, hogy újra átmenjen az úton.

Lehet, hogy a fél hármas menetrend szerinti agymenés teszi, de látok benne rációt, méghozzá nem is keveset... Sőt, érzékelem a mély filozófiát is. Egészen komoly életfilozófiai tanácsnak is fel lehet fogni azt hiszem.
Mindenesetre yaoi rajongóknak szerintem mindhárom mű akárhogy is nézzük... Klasszikus darab.

Más:
Soha életemben nem gondoltam volna, hogy a lustaságomon felül fog kerekedni valaha is a hiúságom, és beteges vágyat fogok érezni a fogyókúra önsanyargató módszerének beteljesítéséhez... Most érzek. Mitöbb.
Tetszik, nem tetszik, bántóan soknak érzékelem a fizikai tömegemet.
Ami azt illeti,egyenesen esztétikátlannak.
"Az Ön testtömeg-indexe alacsonyabb a normálisnál. Ha ez csak kisebb mértékű, talán még előnyösnek is látszik, hiszen a karcsúság sok férfi szemében vonzó..." Blaaa-blaaa-blaaa....
Na igen. Vajon a kalkulátor készítői megnézték-e alanyaikat? Szerintem ez kicsit se karcsú.
Sebaj.

Egyéb iránt bosszant, hogy csöpp vagyok. Az új magassarkúm 12-cm-s sarokkal nagyjából eléri, hogy megközelítsem a 173 cm-t, de ez még mindig sovány vigasz... ettől még alulról fogom látni a lényeket.

Hogy idézzek a múlt hétből...
Mackóval a tömegben a Blahánál:
-De lassan haladnak a népek... Mi ez a torlódás?
-Nem tudom... Én innen csak lábakat látok.
-Én meg innen fejeket és emberáradatot... Nem jobb innen fentről se, nehogy azt hidd...

Naja.
Mindig az kell ami nincs, basszameg.

Zene

Egyebek iránt én még mindig nem preferálom a művészet történetet...

Ennyi.

Utózöng

2011-04-05T01:17:00.004+02:00

Majdnem cuki, de tulajdonképpen nem....

Ayena a Zsebmacska üzenete:
...és kicsit nyüfögi, hogy most elromlottam, mert eddig mindkettő ment külön-külön is....:/
Avel üzenete:
basszák helyre a lelkibékéd és helyrekattan az is szerintem.
Ayena a Zsebmacska üzenete:
Öhm... Igen... Valami ilyesmi.
Azt hiszem most a tudatalattimmal bólogatunk.
Avel üzenete:
az legalább jó

Van önzőbb a világon.

Ennyi.

Szépeket hazudunk, nem?

2011-04-04T15:04:00.006+02:00

Nyikk-nyekk...

Jajj... Ez olyan jó kép, hogy alig tudok vele betelni. Kifejezetten doromboltatós, hogy ilyen ködös, kicsit talán havas.
És igazából most jöttem rá, hogy fiúkat körbepi#&@ilni egészen mókás dolog. Olyan kisállatosdi móka ez. Mert van neki nagy, és azt össze kell neki jelölnie, mert ő meg kicsi, és nem tud a nagy minden pontján ott lenni, és fél, hogy elveszik amíg nem figyel oda...

Töröltem a fél életem.
És most jó.

Azt kell hogy mondjam, a nem tudás egy gigantikus hatalom. Azok a sorok, amik anno olyan szépen csengtek, most inkább mesteri köpönyegforgatás, ismeretében a tényeknek.
De a hatása az tény és való. Az menthetetlen. Az nem másul dacára annak, hogy tudom mennyire üresek és rutinok voltak.

E üzenete:
káprázik majd a szemük
hogy létezik ilyen lény
akibe ennyi báj és zora szunnyad
Ayena a Zsebmacska ~freefall - harap~ üzenete:
Aki ilyen szétesett, és ügyetlen... Az biztos. Kevés ilyen kétlábonjáró katasztrófasúlytotta övezet létezik.
E üzenete:
öröm elnézni az esendőt
felsegíteni a nyomorultat
és megsimizni az egóját
hogy ne ragadjon a mártír le belül
Ayena a Zsebmacska ~freefall - harap~ üzenete:
Az egomat aztán lehet cirókálni, akkorára fog nőni, hogy utána abba roppanok bele
E üzenete:
kiváló egózúzdával
rendelkezem
Ayena a Zsebmacska ~freefall - harap~ üzenete:
Elhiszem.
E üzenete:
nem csak buksisimogató gépem van
hanem a ropogtatóm is nagy csuda
de akiben ekkora a csalódás
annak több tapaszra van szüksége
mint egy kanál méz

Hát igen... Pedig a kanál méz is igazán :)
Meg az édes... És ragad.

Nem igazán történhet semmi baj itt a Föld-bolygón igazából. Fájdalmas, ijesztő, kéjesen borzongató és furcsa, vagy boldogító sok-sok minden történik, történhet. De baj azt hiszem nem kifejezetten jellemző erre a világra.
Úgy el is lehet engedni.
Már hogy a világot. A rutinokat. Nem hinném, hogy ragaszkodni kell hozzá.

Annyira lenyűgöz, hogy a papírzacskó ami üres, kap egy címkét és független, hogy idővel mi kerül bele, ugyan olyan boldogító az a zacsi.

Csapongok.

Nyeek!

Hogy lehet ilyen cukiság a világba....
Egyeseknek kókusz, másoknak üveggolyó. Legalább Zsebmacska ésszel is mérhető mértékegységekről van itt szó kérem.

Ennyi.

Izé.

2011-03-30T20:28:00.003+02:00

Jajjnekem, Avellel séta játékboltba és KELL.

És-és-és! Tappancs alakú, vagy tappancs van rajta, vagy mauuu... Nem tudom, de teljesen összeizgattak vele.

Újra előjött egy régi parám a szemkontakttal, ami annyit tesz, hogy tavaszi depresszió, vagy téli fáradtság, de a lényeg nagyjából ugyan az, újra kell indítanom a rendszert, de minimum az önbizalom tréninget.

Ma meg kell állapítanom azt is, hogy a művtörit mint olyat, nem preferálom.

Ennyi.

Az úgy volt, hogy én visszaütöttem...

2011-03-29T17:42:00.005+02:00

Oda vagyok azért, mikor a tea ilyen színátmegy.

Ne kívánj semmit gyorsan érni el, És ne a kicsiny haszonra figyelj! Mert aki gyorsan akar valamit elérni, Az messzire nem juthat, És mert aki a kicsiny haszonra figyel, Az nem visz végbe nagy dolgokat. (Konfuciusz)

Szóval... Most kicsit tárgyilagos lesz a post. Amennyire hét közepén földbe döngölt a bizonytalanság, és az arra reflektált "leszarom" magatartás minta, ami állítólag az összezavarodott és kétségbeesett emberek hisztijére kiváló és egyedüli isteni válaszlehetőség...
A hétvége annyira is szilárdította meg ezt a dolgot.

20 éves fejjel megálmodtam, hogy megtanulok görkorcsolyázni (nemröhög). A net azt mondta nekem, hogy kitartással és gyakorlással bárki megtanulhat (Mondom nem röhög!).
Nos... Vigyor-vigyor, és második gyerekkor-rulez. A net azt is mondja, hogy nem csak pucsítva lehet haladni benne, persze én még nem jöttem rá, hogy hogy máshogy lehet...

Szóval áldott legyen R. S. Tyler, aki 1823 környékén elszabadította ezt a világba. Számomra meglepő volt, hogy micsoda örömforrást biztosít az embernek az, ha a kerítésre és a villanyoszlopra való felkenődés a fék, és két villanyoszlop között az ember küzd a haladásért, a megállásért, de úgy a függőlegesért általában...
Szerintem az univerzum egyik legmókásabb közlekedési módját fedeztem fel.

Nos... Madártejet főzni pasival még mindig vicces dolog. És sütisütő hímneműből még mindig csak egyet ismerek, az is kissé farkatla.... faragatlan képmása az igazi hímeknek.

Ennyi.

Mao

2011-03-25T02:58:00.005+01:00

Másik kép...

Hihetetlen érzékeny.
Néhány kriksz-kraksz és pár vonal és máris szipog és megpusztul.
Nem pont szépirodalom. Kicsit pornográfia.

Ezekért az érzésekért igazából abszolút érdemes.

Mao Mao - nem, nem nyávogok most. Ennek a szerzetnek a neve Mao.

Sigh...
Most csak ez volt létfontosságú megosztani való.

Ennyi.

Hát persze...

2011-03-24T01:47:00.010+01:00

Fűző&Tütü

Ahogy Kurvám mondaná: bimm-bumm.
Megjött hét elején a fűzőm és a tütüm... Nagy a boldogság.
Hetedhét Óperenciát bejárt Hongkong-ból idáig. Kicsi kínai manók rakták össze a keleti mikulás gyárba... Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezüst csillagocskák vannak rajta, ami tipikusan karácsonyi dekoráció, tehát nem készülhetett máshol.
Én pizsama fűzőnek definiálom éppen ezért. Merthogy a legutolsó csillagos dolgom, az egy babakék pizsama volt fehér és rózsaszín csillagokkal...

A gyöngyök ellopták a D-betűimet. Alámásztak a D-betűmnek, és nem engedtek D-ézni.
Szerencsére hajnal 3-kor kitisztítottam a billentyűzetem, és egyenként alkoholos tisztítóval lesikáltam a betűim is... A space-t nem sikerült jól visszarakni... Kicsit ferde. De igazából sokkal csöndesebb, mint volt és lehet így hagyom... A technikai analfabétaság-rulez.
Amúgy volt annyi eszem, hogy felírtam a billentyűk sorrendjét. Különben nem lett volna triviális. Szőke nő-rulez.

Tünet mentes mániákus depresszió tünetezik.

"Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra." (R.Bach)
Legyen igaza.

Zennne ^_^

Ennyi.

Egy év.

2011-03-23T16:19:00.002+01:00

Pamm-papamm.
Jó rossz kép, tudom.

Telik az idő.
Két naponta egy önjelölt orvos kitalálja, hogy épp megint elmebetegségem van.
Tök jó, bár lehet kevesebb tünetet produkálnék, ha a diagnosztizálás helyett kommunikálnánk - mondjuk két oldalúan - , és nem sértődve picsogva el lennék küldve a Halál ama bizonyos csont nélküli végtagjába.

Visszaolvastam egy évvel ilyenkori bejegyzéseim: jajj.
De semmi baj.

Robotikusan ütemezett minden nőiességem, és férfiasságom bele ebbe az egész ostoba hülyeségbe. Nincs kedvem. Nincs ingerenciám. Teljesen mást.

Ohh... És 4000 katt. Köff szépen.

Ennyi.

A kevés dolog megszállottja

2011-03-18T06:50:00.004+01:00

Bénácska hangulatképecske.

[20:18:32] lailanthirien: egy pici adag nyávogó, színes felhőcske leszel...
Jajjnekem... És lehet, hogy tényleg?

[2011.03.17. 17:27:41] Ayena - a Zsebmacska: Vettünk nyelvpiercinghez szúrás ékszert ^^
[2011.03.17. 17:28:06] lailanthirien: magácskának?
[2011.03.17. 17:29:12] Ayena - a Zsebmacska: aham :)
[2011.03.17. 17:29:36] lailanthirien: ez esetben smárolnunk kell majd.

Közérdekű bejelentés.

Szükségem lenne giga mennyiségű:

-üveggolyóra
-selyemszalagra
-csengettyűre

Szóval... Akinél ezekből felesleg lenne, az keressen a zyu.ayena@gmail.com-kontakton, fészbukon, vagy ugyan itt msn-en. Minden üveggolyóbis, minden kicsi csörgő, és minden kicsi cafat számít! *lelkes és csóvál*

...

*hatás szünetel, de csóvál tovább*

Az imént hívták fel a figyelmem, hogy hasonlóság van itten velem:

Szerény meglátásom szerint ez jobb hasonlítom-történet, mint mikor valaki az Unsun féle Ayához méregetett. Ez a gondolat inkább helytálló, de nekem jobban áll a lovaglópálca, és a fűző.
...Fő az egészséges ego és önkép.

Ennyi.

Frusztráció. Itt adom ki. Bocs.

2011-03-17T13:06:00.012+01:00

Tüskés...

Ha Zalaegerszegen járok, feltétlen be kell néznem a Simex plüssforgalmazóhoz... Hahh...
Megdöbbentő, hogy a Játéksziget 50%-ot rátesz a plüss jószágok árára, ami valószínű már a beszállítónál sem anyagáron van hirdetve.

Újfent volt egy érdekes beszélgetésem...

-Akkor te olyan művészféle vagy?
-Mondhatni.
-És van mecénásod?
-Nincs.
-Lehetek?
-Relatív... Nálad mit takar?
-Hát... Az olyan, hogy veszek neked dolgokat és dugunk, nem?
-Ja... Kb...
-Akkor lehetek?
-Ki van csukva.

Érdekes, hogy az elmúlt 3 évbe hány ilyen ajánlatot kaptam, csak szolidabban és burkoltabban, a hímek meg nekem puffognak, hogy "minden nő kurva"
Nade kérem... Ki teszi azzá őket?

Kedves ismerősöm majd egy órát szórakoztatta a baráti köröm azzal, hogy szórakozóhelyen hány koktélért milyen szopást kapott, aztán a végén lekezelően hozzátette, hogy "Dehát ilyen kurvák vannak csak ott..."
Bennem bizonyosan jogtalan felmerül a kérdés, hogy vajon belegondolt-e ez a lény abba, hogy ő is szerves részeként hozzájárul ahhoz, hogy ez az "ipar" az adott szórakozóhelyen aktívan üzemeljen. Ezek után komolyan nem értem, miért nem néz magába, és gondolkozik el, hogy bizonyosan kevesebb "kurva" lenne ott, ha ő nem kurva-pecérkedne.
Illetőleg; ha már igénybe veszi a szolgáltatást, akkor miféle belső indíttatásból szólja le, és mocskolja azokat a lényeket, akik tulajdonképen kiszolgálták az ő vágyait.

-Voltam cukrászdába, ettem fagyit, kifizettem ahogy illik... De szidom a cukrászdát, és az összes fagyit, mert hiába vagyok tudatába, hogy a fagyi=pénz, a cukrászda=szolgáltató, de anno rokonoknál ingyé' volt a fagyi, szóval, minden fagyi fos, és hiába volt finom, hiába vettem igénybe, a cukrászda rohadjon meg, hogy a fagyi pénz... Persze azért megyek máskor is....

Jó. Rendben. Nyilván nem a lények teszik ilyenekké a nőket, és ha van affinitása csinálja, ha nincs, akkor az ajánlatokra se.
Mégis lesszíves behúzni a farkát a továbbiakban a környezetemben az összes olyan hímnemű, aki _igénybe vesz_ ilyen szolgáltatást, _élvezi_ majd utána kurva anyáz, és lekezel. Különben olyan bdsm-es játékosból kasztrálom az illetőket.

Az a rohadt nagy európai felvilágosult nézet, és a fene nagy jólét az agyukra és a farkukra, de tényleg. Az univerzum legősibb mestersége a szeretet adása.

Maximálisan egyet értek Eddel;
Az a lény, aki pénzért embereket bérgyilkol, mert az állam szolgálatába katona, az "hős".
Az a lény, aki pénzért embereket tesz boldoggá/elégít ki, mert örömlány, az egy "rohadt büdös szajha".
A lény bele folyik a tv-be, lövöldöz, sikítozik, az főműsoridő, és akciófilm, (12)-es karika.
A lények harmonikusan önfeledten ölelkezve szeretik egymást, az pornográfia, és éjfél után (vagy akkor se) (18)-as karika.

Hát normális?

Zene.

Morgás off.
Van epres joghurtom ^^
Izgi az élet... Szeretem.

Ennyi.

Olyan cuki, hogy belehalok!

2011-03-16T22:28:00.004+01:00

Macskamacik a budapesti állatkertben még ősszel :)

Sztárfotó by Ed.
A macskamaci a cukiság listám első helyén áll.
Ahogy Avel felhívta a figyelmem: ITT lehet látni őket 24/7.

Node... Szóval az van, hogy Norbert már majdnem készen is van az átadásra. Mentünk keresni még cicákokat, és akkor bementünk a játékboltba... Ésss....
Nos... Azt hiszem onnan lehet tudni, hogy Edward maximálisan kiismert már, hogy mikor a kisautókhoz masíroztam a plüss részlegről és áhítozva szorongattam egy szőrcsomót...
Ehh... Pironkodok ám nagyon...

Macskamedve&Zsebmacska

Szóval a mély lelki és spirituális mindenféle kötődést onnan érzékeltem, hogy Ed hanyagul megforgatta a kezében tartott szőrcsomót, ami a plüss szekció polcáról származott, rám nézett, vissza a számára ingerküszöbön abszolút kívüli kis izére... Majd három másodperc mérlegelés után elindult vele a kassza fele... Igen, ilyen az álom pasi... Ha macskamedve van, akkor nincs mese...

Megjegyzem, a világon máshol nem találtam plüssből (csak firefox logo utánzatból) ilyen jószágot.
Úgyhogy nem hinném, hogy engem egyszerű lett volna kihúzni a játékboltból, és csakis a közel 25 kg előnnyel ment volna lényemnek.
Szóval ő itt Szexi, és lány.

Szexi

És hétvégén új dimenziókat ismertem meg a wellness üdülés terén.
Életembe másodszor megtapasztaltam a szauna izgalmait, a furcsa színű nagyon meleg kültéri medencét eső és szél közbe, a pálinkát, és valami nagyon fura eper édességet.
Viszont az odaút varázsszőnyeggel iszonyú jó volt. Hiányzott a nap, a tavasz, a zene, az exhibicionizmus.
Hogy tutujgatva és nyunyujgatva voltam, hogy szaladgáltam, hogy izgultam. Egészen level-up dolog, hogy nem egymás fejét unva voltunk együtt, hanem aktívan élvezkedtünk környezeti ingereken is.

Abszolút pozitív és üdítő volt.
A műtét óta ez rázta belém vissza az életet.
Nagyjából 10x akkora önbizalom és életkedv dózis volt, mint amikor lényem megállapította a legutóbbi bulin, hogy soha ennyi pasi nem ment oda kezet rázni és gratulálni neki, a barátnőjéhez.
Yapp.

Új quest a suli.
Mantrázok.

Nagyjából....

Ennyi.

Falnakmentek :P

2011-03-10T01:39:00.008+01:00

Ettől a postomtól becsináltok, de meg fogom osztani...

3 - No.:1.

Khm...

Szikár, izmos. Félhosszú kócos... Amorf (de minimum karakteres)csontos fej. Barna szem...

Jó-jó... Bon Jovi a kivétel erősít, mert sokkal izmosabb mint amire gerjedek, sokkal átlagosabb a buksija, és a szeme is kék...

De hát tévedni emberi dolog, mondta a kis sün, s lemászott a drótkeféről...

Szóval igen... Number :1 könnyű rock-zenei előadók, avagy mire gerjed egy zsebmacska úgy huhha...
Szóval ők voltak a hímek akik kócosak is, alkatilag és fejileg is egészen :P No, meg megvan a feminizmusuk is bizonyos fokig...És mind hármuknak jól áll az öregkor. Lehet ez egy perverzióm?

Ennyi.

Ez nem az én zoknim...

2011-03-08T15:11:00.004+01:00

Hát-máúúúú!

A nyuszimnak új vacka lett ^^
Ha az ember 5 naponta jár haza, akkor annyi meglepi éri mindenfelől... Juhúúú!

Kiégtem pöpit. Módfelett boldogság van, de befagyott az élet, az univerzum, meg minden.

Gavallér, törődés, változatosság, türelem. - Remélem.

A taoista tanácsok meg izgik.

Ennyi.

Shiny

2011-03-02T02:02:00.004+01:00

Like who?

Ahhham :)

Nakérem...

Ennyi.

Boldogság, boldogság, boldogság.

2011-03-01T13:38:00.002+01:00

Hátaztán :)

Nincs kép.
Válság van.
Boldogság van.

Ennyi.

Katalizátor kerestetik

2011-02-23T14:20:00.003+01:00

The time is out of joint: O cursed spite, That ever I was born to set it right!

Hehh... Szóval katalizátor kerestetik...

Én ma... Én ma mindenkit.

Ennyi.

Hála-adás napja.

2011-02-17T09:22:00.005+01:00

Boszi-tábor, alias; az idei év első görbe estéje.

Térgörbe este.
Hálakimutatás és átélés leckéket kéne vennem.
A következő a látványos öröm megélése lesz majd.

Szóval ez nem valami amerikai nyálünnep. Igen, van ilyen is.
Amikor nagyanyáink szajkózzák a pusztába, meg a falun, hogy "Hálásnak kéne' lenned!" hát az embernek sok minden megfordul a fejében, csak nem feltétlen az, hogy ez egy évezredes csodaszép teremtőmágia egyik lezáró rítusa. És e-nélkül az utolsó lépés nélkül a vágyaink lógnak a levegőben.
Egy dolog kívánni, egy dolog megkapni, és megint másik dolog, hogy az univerzum egy idő után megsértődik, ha a megadott dolgok után reflexiót már nem igazán kap.
Képzeljünk el egy szülinapi zsúrt, ahol a buli az ajándékok kibontásáig tart, majd az ünnepelt mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne a mi általunk napokig kajtatott vacak, selyempapírba... Felkel és se szó, se beszéd elmegy vele. Egy két alkalommal még indokoljuk... De a sokadik beteljesített és képünkbe nagy ívbe tett gesztus után már nem fogjuk törni magunkat.

Szóval az utóbbi időbe a műtét utáni magamba mélyedő depresszió kicsit elzárt a fizikai léttől.
Tekintve, hogy az anyagi világba létezek, ezért most ideje lenne a fizikai és anyagi dolgokra reflexiókat osztanom.
Vigyázat...
Ma kezdem.

A múlthét két konklúziója:
-a punkok nem vesznek bérletet
-a jegypénztáros világa a jegypénztárig ér

Állok az Örsön, fagyok oda a jegy és bérlet kiadóhoz... Koffein előtti időszámításba beásítom mit kérek, a pénztáros 30-as nő, a nyúzott vonásokból egy óvodás korú kölyköt is beszavaz a közönség neki... Fel se néz... Matat... Tolom be a pénzt neki, pecsétel, 7 perc alatt megvizslatja mind a két bankjegyet a 3D világában létező összes nézetéből a kis lámpája alatt. Tolná ki a bérletem... Rám néz. Szájtát. Várok.
Visszahúzza és örömtelin mutogat rám;
-Magának milyen érdekes a haja...
-Kössz...
-Nagyon jól áll! Feldobta ám a reggelemet!
-Aha...
Körbenézek... Kapásból 3 punk csoportot látok magam körül csövezni, mint úgy az Örsön általában csinálják ezt a punkok...
-...pedig errefelé sok ilyen lény van.
Kissé rezignáltan nyögöm. Három dolog jár a fejembe: Add ide a bérletem. El fogok késni. Koffein-koffein-koffein...
Mire ő legyint:
-Áhh! De a punkok nem vesznek bérletet.
Megkapom a bérletemet, elslattyogok, és kb a metrón jegeskávét szürcsölve döbbenek rá arra, hogy aki nem vesz bérletet, az talán nem is létezik a jegypénztárosok univerzumába...
Hoppá.
Hogy mik vannak...

Mau...

Ennyi.

Hmm...

2011-02-08T17:27:00.005+01:00

Szeretik egymást ^^

Egy szexuálisan izgató zene c. rovatunkat látják.

Tudom. Beteges perverzitásaim vannak.
De hát ez van, ha a feminin búgó hangú nyafogó hímneműek hoznak lázba.

Pfff...

Fárasztó tudok ám lenni.

Meow!

Ennyi.

Lehet pöppet ingerült, Dar meg termeli a bejegyzéseket.

2011-02-05T16:15:00.004+01:00

Új lakó a kuka mellett.

Tudom, minek az ajtóra macska... Nemtom' szerintem mindig is ott akart lenni.

[19:37:42] *** Ayena - a Zsebmacska ezt a fájlt küldte: blaablaa.jpg ***
[19:37:48] Ayena - a Zsebmacska: kabbe csak ez van
[19:38:09] Daerion: tetszik
[19:38:11] Daerion: ragyogsz rajta
[19:38:19] Ayena - a Zsebmacska: megyek és megerőszakolom valahogy ezt a rohadt szemétládát, mert kavargatja az érzéseimet és kurvára szeretem, hogy fogná fel az a lökött feje
[19:38:21] Daerion: Te vagy a Naaaaaap (8) sálálálá
[19:38:45] Ayena - a Zsebmacska: ...
ez megint blog-gyanús
[19:38:56] Daerion: háháhá
[19:38:57] Daerion: :D
[19:39:04] Daerion: termelem a blog-bejegyzéseket

Yapp. Csöppet talán ingerültös vagyok.
Ez nem humor. Ez szánalom.
Nem csöppet. Apró darabokra cincálnék mindent az univerzum ezen csekély 5D-s tartományába, de először is a francba csinálnám az emberek színeit, mert piszkosul böki a csőröm, hogy minden februárba kivirulnak ezek a színek.

Ehm... Khm....

Szóval.
Elég nekem 4D. Az ötödiket visszaadnám... Kössz....

Bahh... Az a baj, hogy jól érzem magam az öttel is, de néha az agyamra megy...
Nyifff... *őrjöngve lecsapja magát és abbahagyja*

Ennyi.

Hogy operál a szappanopera?

2011-02-05T01:58:00.003+01:00

Karmocskák, mert nő vagyok, és van ez így...

Agyf@szt kaptam. Nem kóros, nem káros. Csak maximum ragadós.
Egészen sokakat megy már non-stop fertőzni.

Mitől opera, és miért épp szappanos... Ez legalább olyan, mint a "szivacsot bele" (azaz - spongyát rá) mondásunk.
Szerintem.

Tappancsok!

Amúgy ez lett végül is. Mert találkoztam egy még nálam is kisebb zsebsicákkal, aki összetappancsolt.
Így könnyű ám a manikűr, ha valaki beletapicskol és nyomja rá a pici mancsát az én sokkal nagyobb mancsomra...
Najó, majdnem...

Szóval egy napja vacillálok, van-e értelme blogolnom.

Igazából mikor nyitottam blogot, akkor egy egység Dani feltette ugyan ezen kérdést. Majd a választ meg se várva közölte, a kutyát nem érdekel az én személyem, ez a blog mégis mi a f@sznak?
És akkor én azt mondtam, hogy ha a kutyát nem érdekel, akkor már miért is ne, hiszen a kutyát se zavarja. (kivéve mikor blogolás miatt csúszik a séta)

Szóval arra jutottam, hogy mivel nekem elég mókás, és a világ számára érdektelen stresszoldás, hogy kiírom magamból érthetetlen a lelki katyvaszaim, vagy adom az univerzum felé az "életjel" szócskát itt, ezért ez nekem jó, és a világnak is jobb, ha nem hajnal kettőkor szex közbe hívok fel valakit, az orgazmusa leggyönyörteljesebb peremén, hogy;
"Bazdki Jószág japán tengericsikó alakú, és a te hibád, hogy...."
Majd bő negyed óra múlva én boldogan, és egy másik lény kevésbé boldogan teszi le a telefont velem együtt...

Szóval igen, blogolni jó, még ha a kutyát nem is érdekel, hogy egy cseszett kicsi macska gyalogolt a manikűrömön, és együtt doromboltunk, és purrogtunk, és neki akartam adni a piros nyakörvem, de túl nagy volt rá, úgyhogy adtam neki masnit....
EZ VAN.
Szóval akkor is jó.

...amúgy nyugodt vagyok.

Ennyi.

Érdektelen.

2011-02-03T16:22:00.005+01:00

Az ördög a részletekben van.
Ő itt Minyó.

Most van. Csak a most. Most nincs más.

Ez is jobb mint a múltberévedés.

Csak a most. Ezzel annyi hibát érzek, hogy a jövő érdektelen, mert most van.

De hát ember tervez, Egér végez.
Ilyenek vannak. Meg lámák.

Ennyi.

Pelenkás kezébe a fegyvert... Hát mindenki hülye?

2011-01-27T20:27:00.005+01:00

Nem szisza, hanem matka...

Cupido egy taknyos kölyök. Gyerek kezébe fegyver nem való.
Újfent és örökre.

Menthetetlen.

Egy luxusvendéglőben egy házaspár ebédel. Egyszer csak érkezik egy gyönyörű, csinos, fiatal nő és megcsókolja a férjt. A felesége felháborodva, önmagából kikelve kérdi:
- Ki ez a p*na?
A férj, teljesen nyugodtan
- A szeretőm.
- Én ezt nem tűröm, elválunk, visszaköltözöm a szüleimhez - ordítja a feleség.
- Jó szívem - mondja a férj csendesen - váljunk. De tudod, hogy akkor nincs több hawaii nyaralás, karácsonyi bevásárlás Párizsban, sízés az Alpokban, és még sorolhatnám...
Mély csend következik, csak az evőeszközök csilingelése hallatszik.
Egyszer csak belép az étterembe a család egyik barátja, jobbján szintén egy csinos fiatal nővel. A feleség ismét felháborodva:
- Ki az a nő ott Bélával?
- A szeretője - mondja a férj ugyanazzal a nyugalommal.
Kis csend következik, majd a feleség megszólal;
- A miénk szebb...

Hát igen... Van ez így.

Ennyi.

Abajgás.

2011-01-25T15:08:00.002+01:00

Komisz kép.

Nem gondoltam volna, hogy ebből post születik:
Imádom az alkoholos ablaktisztítót.

Még ennyi nap után is:
Döbbenetes, hogy mennyire megzavarja az ember lelki békéjét, ha a hasfalában napokig leledzik egy műanyag cső, ami minden moccanásnál össze-vissza ficereg.
Kieg.:
Döbbenetes mennyire elveszi az ember étvágyát a barnás vörös dolgoktól, ha egy dréncső végén lengedező vérrel teli tasakot kell két napig hurcolnia magával minden felkelésnél.

Havazik. Tök jó.

Összeírtam a teendőimet. Aztán rájöttem, hogy bár van a klasszikus példa az élet felépítésére jelen állapotomban nem igazán alkalmazható.
(Biztos mindenki ismeri, hogy egy halom kő, egy adag kavics, egy zacskó homok, és egy liter víz hogy fér a befőttes üvegbe. Ha nem akkor most kitérek rá, hogy előbb a nagy kavicsok aztán a kisebbek, aztán a homok, nyakon önteni vízzel és örülni neki. Na ezt szokták allegóriaként használni, hogy az életbe előbb a nagy terveket szedje össze az ember, aztán a kicsi feladatokat, mert különben szétszakad ezer felé, meg kicsordul a tűréshatárából minden.)

Szóval az van most, hogy az apró dolgokat veszem előrébb, mert furcsa állapotban leledzem.
Jelesül: jól vagyok, közbe viszont még mindig akadályoz a teljességbe pár karcolás, és kiborít a tény, hogy fel alá rohangálok a lépcsőn gond nélkül, de ha lehajolok, akkor utána másfél órát agonizálok, mert a hasfalam erőteljesen tiltakozik az ilyen jellegű igénybevétele ellen.
Mindegy. Tekintve, hogy csekély 20 évem alatt most először indokolt a pihenése, ezért el van nézve, hogy picsog nekem.

Viszont ebből adódik a tény, hogy napi rutinok meghaladják a képességeim, és kiborulok, előjön a millió kisebbségkomplexusom, és mások idegeit apró pattanásig feszült szálacskákra cincálom.
Ergo előre vettem apró dolgokat.
Így vannak sikerélményeim, és nem bömbölök, ha a dög-nehéz scannert arrébb pakolom, és a közbe levert rajzszögért fel kell hívnom apám az emeleten, hogy jöjjön már le, és ugyan vegye már fel nekem, mert beletapicskolok.
Amen.

Szóval most hiper-érzékeny alapállapotomnál is hiper-érzékenyebb.
Lehet ám felesleges üveggolyókat postára adni, meg buksisimizni ezerrel minden ostobaságért.
Sajnálatosan szükségét érzem ennek most.

Ennyi.

Felcsináltuk a szobám.

2011-01-23T13:14:00.023+01:00

Fír matat.

Na nem ám most... Még nyár végén, ősz elején.
Izgalmas volt... Vettem parkettát, mert az tiszta dolog.
De most lássuk képekben:

Elsőnek mindent lenyúztunk mindenhonnan.

Aztán körülfestették az égőt :D

Aztán próbálgattuk a színeket... Hát mau!

Na... Meglettek a színek.

Aztán lett parketta.

Lett új zöld vödröm is...

Jól fel is mostam a parkettát az új zöld vödörrel, meg ilyenek. Az egy szál borostyánt még az udvarról mentettem.
Aztán csinláltam ablakot ^^

Ilyet-e!

És hogy miért lila kék piros fa, az a heti feladványa a blognak :P

Aztán ilyen lett a minden. Beköltöztek a gyomok.

Közéjük pillék...

Buksi őrzi a párnákat.

Pille és szélcsengő... Bigyó.

Szobaborostyán, ami jól érzi magát.

Ficak, és szemetes-zsák a kukán.

Kávééé....

Ez kicsit ilyen helykitöltős semmit mondós post.
Szóval béke poraira a régi kávés bögrémnek, most ő van!

Szóval ilyen lett a kuckóm. Ehm... Hát igen...
Kössz azoknak akik kollektív gletteltek és csiszatoltak velünk...

Ennyi.

Aham...

2011-01-22T15:59:00.006+01:00

Pufi ujjak.

Bocs Dar... Az egyetlen része a képnek, ami tetszett. A többin látványosan halok ép...

Dar üzenete:
A lényeg, hogy Te egy nagyon szép papucsállatka vagy
Ayena a Zsebmacska üzenete:
cool ^^
Ez bloggyanús
Dar üzenete:
és még írni is tud!
Te egy nagyon intelligens papucsállatka vagy!
Ayena a Zsebmacska üzenete:
Sőt... Felhívtam apám hogy vegye fel az imént leejtett vitamint, mert hajolni még mindig pazarul nem megy a vágás miatt...
High-tech papucsállatka
Dar üzenete:
és ha lesz gyereked, akkor mamucsállatka leszel

Hát... Visszafele pörgött ez a nap eddig. Iszonyat jókedvből egyre visszább csussz.
Ennek kb az lehet az oka, hogy reggeltől folyamatosan, és dupla sebességgel érzem a "nem jól"-t ami abban nyilvánul meg, hogy reggel még jól kelek, estére már mindenem fáj, és a vérnyomásom is döglött.

Ez meg ki tudja honnan jött:

Szóval a napom előrehaladtával egyre több a hoppá, ami nincs. Kicsit furcsa ez az egész.
Fejben minden rendben, ez a legpozitívabb.

De most már jó lenne napon lenni, jó lenne a kificergéseket nem estére tenni.
Voltam moziba. Tök jó volt. Bár csöppet depresszív. Azt hiszem nem az "élni akarok és kificeregni két hét plafon után"-kor kell művészfilmeket nézni.

De ez is egyfajta tapasztalás.

Kicsi vagyok. Az univerzum kidobta elém az egész paklit, én meg azt se tudom mi legyen.
Teli vagyok alternatívákkal, de hiányolom a gyermeki lelkességem, azt az időt, mikor tudtam sírni ha valami nem sikerül, és tudtam visongva ugrálni, ha valami sikerül, és somolyogtam, mikor valamit sejtettem.
Nem olyan felnőttes közömbbel fogadtam, méltósággal a kudarcot, nem azzal a fajta visszafogott királynői módon örültem a sikernek, és nem rezzenéstelen szemléltem, mikor sejtettem.

Persze, nyilván nem ugyan azon a ponton vagyok már, mint a gyerek.
Jón egy kicsit nosztalcicázni.

Ennyi.

Öntsünk tiszta vizet a pohárba...

2011-01-20T15:15:00.003+01:00

És minden kurva zavaros lesz.

Ennyit a tiszta vízről.
Nincs nyitó kép, mert válság van.

Nos. Túl vagyok a műtéten. 3 hónap aktívan sírás és frászolás után túl vagyok.
Hogy sikeres volt?
Ki tudja. Még egy hónap, mire annyira meg lehet bolygatni, hogy megnézze a doki, mit csinált.

A dréncső kurva szar dolog.
Az emberek furcsák.
Én meg hisztis vagyok.

Nos... Világmegváltásból mára;

ennyi.